Ahogy már többször is elmondtuk, az emberiség komoly küzdelem árán ért el ide, ahol most van, de mint érezhetitek is, a megpróbáltatásoknak nincs még vége. Mielőtt kétségbeesetten elfordulnátok ezen szavak hallatán, gyorsan hozzátesszük, hogy jól haladtok az utazás befejezése felé. A vég előtt minden hevesebb lesz, a nyomás szinte megsokszorozódik, ahogy múlnak a napok, így van, akinek nehéz a figyelmét a végső célra összpontosítania. Ez nagyon is érthető, hiszen nem könnyű úgy haladni előre, hogy úgy tűnik, közben minden hullik szét körülöttetek, napról-napra, a remény csillogása pedig egyre távolabbinak látszik. Azok, akik a hatalomhoz ragaszkodnak, most kétségbeesetten próbálnak meggyőzni mindenkit és önmagukat is arról, hogy ezt a vihart is ki tudják állni. Ez nem így van, a hatalmuk már annyira lecsökkent, hogy nem lehet visszaállítani sehogy sem. Azt is elmondtuk már, hogy képesek bármilyen műsort előadni, hogy megpróbáljanak meggyőzni az ellenkezőjéről.
Kérdezhetitek, hogy mit tudtok tenni annak érdekében, hogy a dolgok még gyorsabban történjetek. A válasz pedig: semmit. Illetve azt, amit eddig is tettetek, továbbra is tegyétek azt, tartsátok figyelemmel azokat az energiákat, amelyeket eddig is itt tartottatok, hiszen pont ezért vagytok itt. Ti fáklyaként ügyködtök, begyújtva a talajt minden olyan ember talpa alatt, aki megpróbál a régi és halott energiához ragaszkodni, ebben pedig igen jó munkát végeztek. Sokatoknak ez nem tűnik elégnek, úgy érzitek, a lelketek fogy, ahogy a napok múlnak és minden sokkal rosszabbnak tűnik körülöttetek. Ez is érthető, de ne feledjétek, hogy pontosan tudtátok, milyen nehéz lesz ez a periódus, amikor annyira hevesen próbáljátok áttörni a célvonalat, de mégsem látjátok, hogy az már közeleg.
Nyugodtak lehettek kedveseim, a célegyenes szó szerint az orrotok előtt van már, de csak akkor tudjátok meglátni, ha összekapcsolódtok a bennetek lévő térrel, amely TUDJA, hogy minden a terv szerint halad és azt is tudja, hogy pont a megfelelő pillanatban fogjátok teljesíteni ezt az utazást, átlépve az új területre több ezernyi “végzős” lénnyel. Ezek üres szavakként hatnak azoknak, akik még küzdenek a következő nap túlélésével, keresve még egy pozitív dolgot, amely igazolja a haladásukat. Nagy tiszteletben vagytok tartva, függetlenül attól, hogy ti magatok milyen tisztelettel is néztek önmagatokra jelen pillanatban, valamint azokra, akiknek most nehéz időszakuk van. A legmélyebb tiszteletünket küldjük felétek, hiszen ti vagytok azok, akik a legtöbbet tesznek ebben a projektben. Reméljük, ez egy kis megnyugvást ad, hiszen nehéz napok állnak előttetek.
Még ha nem is látjátok a bizonyítékát annak, hogy erőteljes változások zajlanak, tudjátok azt, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, és hogy fontos szerepet játszotok benne. Még ha teljesen a padlón is érzitek magatokat, még ha képtelenek is vagytok akár az izmaitokat mozgatni, akkor is a jó irányba haladtok. Le a kalappal előttetek, keményen harcoltok mindenkiért, a legkihívóbb rész pedig nem a CSELEKVÉS, hanem a VÁRAKOZÁS, és úgy gondoljuk, már jó nagy részt vettetek ki ebből a feladatból. Mégis ki kell bírni még egy kicsit, mellettetek állunk, hiszen látjuk, hogy milyen kemény munkát végeztek, miközben ti csak azt látjátok, hogy vártok. Fordítsatok egy kis időt arra, hogy elismeritek a (saját) nagyszerűségeteket, hiszen nélkületek semmi nem válhatna jobbá ebben a világban, az emberiség a régi mocsárba ragadna örökké. Még ebben a pillanatban is ebből mocsárból léptek épp ki, olyan erősen húz vissza benneteket, hogy szinte szó szerint érzitek, hogy a lábatokra tapad, ahogy próbáltok kilépni belőle.
Még mindig erős ennek a régi energiának a visszahúzó ereje, tehát vegyetek egy nagy levegőt. Könnyen be tudnak csapni ezek a régi bebörtönzés érzetét keltő energiák, különösen, ha mindig az orrotok előtt parádéznak, de a lelketek jobban tudja a dolgokat és már most is örvend. Próbáljatok rá hallgatni és akkor ti is meghalljátok. A régi rendszerek szétesnek még akkor is, ha megpróbálnak benneteket meggyőzni arról, hogy nem fognak titeket elengedni. Bízzatok bennünk, nem tudtok elbukni és bízzatok bennünk, ők (a régi energia - Tom) csak elbukni tudnak már.
155. rész (2012. június 22.)
Amint már többször is elmondtuk, az emberiség a változás mélysége előtt áll, egy olyan változás előtt, amely egy teljesen új világot jelent be. Sokan szóltak már erről a „változás-szezonról” és sokan már szinte feladták a reményt arra, hogy el fog jönni. Azért vagyunk itt, hogy arról biztosítsunk benneteket, hogy nem vártatok hiába. Hamarosan több változásban lesz részetek, mint amire számítottatok.
Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. A társadalmatok bizonyos alapvető szabályokon alapszik, mivel ti mindannyian ezen szabályok szerint lettetek felnevelve már generációk óta. Szinte lehetetlen még akár elképzelnetek is azt, hogy egy nap ezek a szabályok érvényüket veszítik és eltűnnek. Úgy lettetek programozva, hogy bizonyos cselekedetek megfelelő eredményhez vezetnek. Az a folyamat, amire mi utalunk, számotokra szinte lehetetlennek tűnik. Mi nem fokozatos változásról beszélünk, ahol egyik pillanat követi a másikat egy bizonyos meghatározott sorrendben, mi a különböző síkok szinte azonnali egybeolvadásáról szólunk, ami szó szerint mindent felforgat és kiforgat, a látóképet pedig szinte felismerhetetlenné változtatja. Nem szó szerint, hanem úgy értve, hogy a belétek nevelt szokások és gondolatminták eltűnnek, az új program pedig kezdetet veheti. A korlátozott okfejtésből és cselekvésből(inkább reakciónak nevezhető) egy korlátlan cselekvésmódba, mely a lényetek belsejéből fog fakadni, nem pedig az agyatok hüllő részéből, mely jelenleg irányítása alatt tartja a cselekvéseiteket. Amikor a "hüllő" kifejezést használjuk, akkor nem az állatra gondolunk, hanem arra az ösztönös - alapvető és durva részére a mentális képességeteknek, amely azért van, hogy kiszolgálja a fizikai testetek legalapvetőbb szükségleteit. Ez a rész mindent meg fog tenni a haláltól való félelmében. Ez tartotta irányítása alatt az emberiség legtöbb cselekedetét már nagyon régóta. Most viszont ez a primitív uralkodó le kell, hogy mondjon, mert egy új uralkodó vár arra, hogy visszavegye az uralmat. Az a többarcú igazi önvalótok, mely a félelem ezen rétegei alá volt rejtve. Amint előtörnek a változások, a lelketek ragyogó feje kiemelkedik a félelem és káosz zavaros vizeiből, mely eddig tartotta a gyeplőt.
Tanácsos megtalálnotok a nyugalmat a felfordulás közepette, hiszen sokatoknak a napi munka szinte lehetetlenné válik már, de higgyétek el, amikor a dolgok tényleg elszabadulnak, nem lesz más választásotok, csak az, hogy végre a belső magvatokra támaszkodjatok. Ti nagyon vonakodtok - féltek most, nem tudjátok teljesen rábízni magatokat erre a belső lélekre, de hamarosan több, mint nyilvánvalóvá válik az, hogy itt rejlik a valódi erőtök és lehetetlen lesz nem megtenni az utolsó lépést a saját szuverenitásotokba.
Ahogy már mondtuk, a változás ideje itt van, kössétek be a biztonsági öveteket kedveseim. Készüljetek fel az életetek legjobb periódusára, ahogy a meleg elkezdi körberagyogni a kis bolygótokat, és ahogy a változás vihara végigsöpör rajtatok.
Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. A társadalmatok bizonyos alapvető szabályokon alapszik, mivel ti mindannyian ezen szabályok szerint lettetek felnevelve már generációk óta. Szinte lehetetlen még akár elképzelnetek is azt, hogy egy nap ezek a szabályok érvényüket veszítik és eltűnnek. Úgy lettetek programozva, hogy bizonyos cselekedetek megfelelő eredményhez vezetnek. Az a folyamat, amire mi utalunk, számotokra szinte lehetetlennek tűnik. Mi nem fokozatos változásról beszélünk, ahol egyik pillanat követi a másikat egy bizonyos meghatározott sorrendben, mi a különböző síkok szinte azonnali egybeolvadásáról szólunk, ami szó szerint mindent felforgat és kiforgat, a látóképet pedig szinte felismerhetetlenné változtatja. Nem szó szerint, hanem úgy értve, hogy a belétek nevelt szokások és gondolatminták eltűnnek, az új program pedig kezdetet veheti. A korlátozott okfejtésből és cselekvésből(inkább reakciónak nevezhető) egy korlátlan cselekvésmódba, mely a lényetek belsejéből fog fakadni, nem pedig az agyatok hüllő részéből, mely jelenleg irányítása alatt tartja a cselekvéseiteket. Amikor a "hüllő" kifejezést használjuk, akkor nem az állatra gondolunk, hanem arra az ösztönös - alapvető és durva részére a mentális képességeteknek, amely azért van, hogy kiszolgálja a fizikai testetek legalapvetőbb szükségleteit. Ez a rész mindent meg fog tenni a haláltól való félelmében. Ez tartotta irányítása alatt az emberiség legtöbb cselekedetét már nagyon régóta. Most viszont ez a primitív uralkodó le kell, hogy mondjon, mert egy új uralkodó vár arra, hogy visszavegye az uralmat. Az a többarcú igazi önvalótok, mely a félelem ezen rétegei alá volt rejtve. Amint előtörnek a változások, a lelketek ragyogó feje kiemelkedik a félelem és káosz zavaros vizeiből, mely eddig tartotta a gyeplőt.
Tanácsos megtalálnotok a nyugalmat a felfordulás közepette, hiszen sokatoknak a napi munka szinte lehetetlenné válik már, de higgyétek el, amikor a dolgok tényleg elszabadulnak, nem lesz más választásotok, csak az, hogy végre a belső magvatokra támaszkodjatok. Ti nagyon vonakodtok - féltek most, nem tudjátok teljesen rábízni magatokat erre a belső lélekre, de hamarosan több, mint nyilvánvalóvá válik az, hogy itt rejlik a valódi erőtök és lehetetlen lesz nem megtenni az utolsó lépést a saját szuverenitásotokba.
Ahogy már mondtuk, a változás ideje itt van, kössétek be a biztonsági öveteket kedveseim. Készüljetek fel az életetek legjobb periódusára, ahogy a meleg elkezdi körberagyogni a kis bolygótokat, és ahogy a változás vihara végigsöpör rajtatok.
154. rész (2012. június 20.)
Ma egy nagyon különleges nap van, hiszen egy mennyei kapun/portálon mentek át. Ma van az a nap, amikor a nap átlépi azt a képzeletbeli vonalat, amely elválasztja az éjszakát a nappaltól, a telet a nyártól, azoknak, akik az északi féltekén élnek, a nappalok hossza újra elkezd rövidülni, ahogy ebbe az új ciklusba lépnek. Ez valóban egy új ciklus beálltát harangozza be, nem csak a természeti lényeknél (melyek közé ti is tartoztok), hanem az egész ismert világotoknak is. Ettől a ponttól az óra gyorsabban kezd ketyegni és meg fogjátok látni, hogyan vesznek egyre gyorsabb lendületet a dolgok.
Tehát, amellett, hogy a nappalok elkezdenek rövidülni, tudjátok, hogy az új élet(mód) beálltához vezet, ahogy szépen fokozatosan elengeditek az összes régit és elkezditek megteremteni az újat. Ma szakítsatok időt arra, hogy megköszönjétek a napnak azt, hogy energiát ad ehhez a folyamathoz, valamint köszönjétek meg magatoknak is, hogy ilyen fontos szerepet játszatok ebben. Ennyit mára, mérlegeljétek át nyugodtan ezeket a szavakat és találjátok meg a nyugodt helyet/pontot önmagatokban (belül). Pihenjetek meg ott, s ahogy elkezdtek megnyílni az érkező csodákra, amelyek bizonyosan elérkeznek ugyanúgy, ahogy a nap is bizonyosan újra eljön és megadja nektek azt az energiát, amelyre mindenkinek szüksége van, hogy befejezhesse ezt az utazást.
Tehát, amellett, hogy a nappalok elkezdenek rövidülni, tudjátok, hogy az új élet(mód) beálltához vezet, ahogy szépen fokozatosan elengeditek az összes régit és elkezditek megteremteni az újat. Ma szakítsatok időt arra, hogy megköszönjétek a napnak azt, hogy energiát ad ehhez a folyamathoz, valamint köszönjétek meg magatoknak is, hogy ilyen fontos szerepet játszatok ebben. Ennyit mára, mérlegeljétek át nyugodtan ezeket a szavakat és találjátok meg a nyugodt helyet/pontot önmagatokban (belül). Pihenjetek meg ott, s ahogy elkezdtek megnyílni az érkező csodákra, amelyek bizonyosan elérkeznek ugyanúgy, ahogy a nap is bizonyosan újra eljön és megadja nektek azt az energiát, amelyre mindenkinek szüksége van, hogy befejezhesse ezt az utazást.
153. rész (2012. június 19.)
Ahogy röviden említettük tegnap, egy teljesen új energetikai kiegyenlítő szintre érkeztetek. Ez segíteni fog megtalálni az utatokat a körülöttetek lévő iszapban. Amint az arcotokba tolt hírekből is láthatjátok, a régi rendszer darabonként hullik szét(szétszerelődik). Annak ellenére, hogy megpróbálják ennek az ellenkezőjét állítani, azok ott fent teljesen tudatában vannak annak, hogy az idejük lejárt.
Láthatjátok, ahogy ide-oda rohangálnak, gyűlésről-gyűlésre, próbálják a csónakjukon lévő lékeket betömni, de már nem tudják sokáig a víz felszínén tartani. Amint pedig elsüllyednek, sokan követni fogják őket, hiszen azt látják, hogy amitől függtek, szó szerint eltörlődött. De nem ti, hiszen ti elkezdtetek hozzácsatlakozni az igazsághoz, ahhoz, amely oly sokáig el volt rejtve volt előletek. Gyorsan közelít az idő, amikor még jobban erre az új világra kell majd összpontosítanotok, arra amelyet létre szeretnétek hozni. A régi világ pedig a felszín alá süllyed és már szinte csak emlék lenyomatként létezik a képzeletetekben. Ennyit szerettünk volna ma elmondani, hamarosan folytatjuk.
Láthatjátok, ahogy ide-oda rohangálnak, gyűlésről-gyűlésre, próbálják a csónakjukon lévő lékeket betömni, de már nem tudják sokáig a víz felszínén tartani. Amint pedig elsüllyednek, sokan követni fogják őket, hiszen azt látják, hogy amitől függtek, szó szerint eltörlődött. De nem ti, hiszen ti elkezdtetek hozzácsatlakozni az igazsághoz, ahhoz, amely oly sokáig el volt rejtve volt előletek. Gyorsan közelít az idő, amikor még jobban erre az új világra kell majd összpontosítanotok, arra amelyet létre szeretnétek hozni. A régi világ pedig a felszín alá süllyed és már szinte csak emlék lenyomatként létezik a képzeletetekben. Ennyit szerettünk volna ma elmondani, hamarosan folytatjuk.
152. rész (2012. június 18.)
Ma sokan érezni fogják, hogy egy teljesen új tér nyílik meg bennük, egy olyan tér, ami nyugalommal van teli még akkor is, ha kint semmi sem nyugodt. Engedjétek, hogy megmagyarázzuk. Az utolsó néhány nap heves energiája egy új energiarezgésre vitt benneteket, s ez pedig abban segít, hogy még jobban el tudjatok szakadni a régi programozástól, mely eddig visszatartott benneteket. A tér megtisztult és több fénnyel fog feltöltődni, mint az eddig lehetséges volt.
Lehet, hogy nem látszik elsőre, hiszen mind a fizikai, mind a mentális testetek a régi rezgésekben időzik még mindig, olyan érzésként, mint amikor az amputált végtag után még mindig létező testrészként érzi az ember. Fokozatos ráébredésetek lesz arra a tényre, hogy vannak olyan dolgok, amelyek gyökerestül ki lettek irtva/tépve belőletek és valami teljesen új veszi át a helyüket.
Nyugodtan fedezzétek fel ezt az új teret, hiszen oly sok mindent fogtok ott találni, ami megnyugvást és örömet okoz majd nektek, kedveseim. Ez egy előkészülete annak, ami érkezik. Látjátok, fel vagytok készítve a történet egy új szakaszára, és ahogy tudhatjátok is már, sok külső dráma fog lejátszódni. Ezért azt tanácsoljuk, kezdjetek el befelé kutakodni, ebben az új és ragyogó térben, amely kitisztult bennetek. Tanyázzatok le oda, így képesek lesztek jobban átvészelni azokat a viharokat, amelyeket azok a zavaros idők okoznak, amelyek előttetek állnak. Kezdjetek el már most összekapcsolódni ezzel a belső szentéllyel, s meglátjátok, megnyugvással fog eltölteni benneteket.
Lehet, hogy nem látszik elsőre, hiszen mind a fizikai, mind a mentális testetek a régi rezgésekben időzik még mindig, olyan érzésként, mint amikor az amputált végtag után még mindig létező testrészként érzi az ember. Fokozatos ráébredésetek lesz arra a tényre, hogy vannak olyan dolgok, amelyek gyökerestül ki lettek irtva/tépve belőletek és valami teljesen új veszi át a helyüket.
Nyugodtan fedezzétek fel ezt az új teret, hiszen oly sok mindent fogtok ott találni, ami megnyugvást és örömet okoz majd nektek, kedveseim. Ez egy előkészülete annak, ami érkezik. Látjátok, fel vagytok készítve a történet egy új szakaszára, és ahogy tudhatjátok is már, sok külső dráma fog lejátszódni. Ezért azt tanácsoljuk, kezdjetek el befelé kutakodni, ebben az új és ragyogó térben, amely kitisztult bennetek. Tanyázzatok le oda, így képesek lesztek jobban átvészelni azokat a viharokat, amelyeket azok a zavaros idők okoznak, amelyek előttetek állnak. Kezdjetek el már most összekapcsolódni ezzel a belső szentéllyel, s meglátjátok, megnyugvással fog eltölteni benneteket.
A láthatatlan cunami (2012. június 17.)
Vannak reggelek, amikor felébredek és azt várom, hogy a világ teljesen megváltozott, különösen, ha éjjel heves energiák voltak. Utána viszont bekapcsolom a híreket és rájövök, hogy minden pont olyan, mint egy nappal ezelőtt is volt. Van, amikor csalódott vagyok, sőt van, amikor mérges is, máskor pedig sikerült arra a tanácsra hallgatnom, hogy “ha a felszínt nézed, minden ugyanolyannak tűnik, de ha a felszín alá nézel, észreveheted, hogy sok minden változik”.
Nemrég sok történetet hallottam azokról az emberekről, akik sok elengedésen esnek éppen át, melyet azzal egészítenek ki, hogy a testüket masszázzsal segítik vagy terapikus jógával. Olyan, mintha a fizikai testük úgy döntött volna, hogy valami régóta cipelt nagyon-nagyon mély dolgokat enged el, ezáltal rengeteg energiát szabadítanak fel, ami a félelem fala mögé volt rekedve. Tisztán látom azt a képet, mely lefesti ezeket a felszabadított energiákat, melyek kiszabadulnak és összeadódnak a többi hasonló energiával, ezáltal megerősítve őket, valamint felszabadítják azokat, akik ezeket az energiákat hordozták magukban.
Egyik barátom azt az üzenetet csatornázta, hogy ezt a bolygót cunami árasztja el, de ez egy “láthatatlan cunami” lesz. Talán ezek a mélyről felszabadított energiák is részei ennek a láthatatlan cunaminak? Csak képzeljétek el mindezen energia hatását a világra nézve. Jól láthattuk mit tud tenni a heves nyomás az emberekben és ahogy ezek az energiák egyre erősödnek, úgy gondolom, egyre több ember fogja elengedni/kiengedni a bent rekedt energiáját, vagy ha nem teszi ezt, akkor szó szerint belefullad a változás vizeibe. Ahogy egyre több ember lesz képes kiengedni a belső energiát, mindannyian egy lépéssel közelebb kerülünk a “kritikus tömeg” eléréséhez, s akkor pedig semmi sem tudja megállítani a változás cunamiját abban, hogy elmossa a régi világ utolsó maradványait is.
Tegnap Aung San Suu Kyi megkaphatta a Nobel-díjat Oszlóban. Azt a díjat, melyet 1991-ben ítéltek oda neki és eddig nem vehetett át. Ennek az oka jól ismert, a burmai katonai vezetőség 15 évig otthoni fogságban tartotta és megvonta tőle a szabad mozgást. Most viszont elengedték, lehet ez is a “láthatatlan cunami” egyik jele?
Most legalább képes vagyok átlátni a rossz hírek szakadatlan során, mellyel bombáznak bennünket és érezni tudom azt a szabadság áramlatot, amely elmossa a félelmet oly sok ember szívéből. Ezáltal lépésről-lépésre, szívről-szívre közelebb jutunk ahhoz a naphoz, amikor végre elérjük a kritikus tömeget. Úgy gondolom, nem kell már sokat várnunk arra a napra.
Nemrég sok történetet hallottam azokról az emberekről, akik sok elengedésen esnek éppen át, melyet azzal egészítenek ki, hogy a testüket masszázzsal segítik vagy terapikus jógával. Olyan, mintha a fizikai testük úgy döntött volna, hogy valami régóta cipelt nagyon-nagyon mély dolgokat enged el, ezáltal rengeteg energiát szabadítanak fel, ami a félelem fala mögé volt rekedve. Tisztán látom azt a képet, mely lefesti ezeket a felszabadított energiákat, melyek kiszabadulnak és összeadódnak a többi hasonló energiával, ezáltal megerősítve őket, valamint felszabadítják azokat, akik ezeket az energiákat hordozták magukban.
Egyik barátom azt az üzenetet csatornázta, hogy ezt a bolygót cunami árasztja el, de ez egy “láthatatlan cunami” lesz. Talán ezek a mélyről felszabadított energiák is részei ennek a láthatatlan cunaminak? Csak képzeljétek el mindezen energia hatását a világra nézve. Jól láthattuk mit tud tenni a heves nyomás az emberekben és ahogy ezek az energiák egyre erősödnek, úgy gondolom, egyre több ember fogja elengedni/kiengedni a bent rekedt energiáját, vagy ha nem teszi ezt, akkor szó szerint belefullad a változás vizeibe. Ahogy egyre több ember lesz képes kiengedni a belső energiát, mindannyian egy lépéssel közelebb kerülünk a “kritikus tömeg” eléréséhez, s akkor pedig semmi sem tudja megállítani a változás cunamiját abban, hogy elmossa a régi világ utolsó maradványait is.
Tegnap Aung San Suu Kyi megkaphatta a Nobel-díjat Oszlóban. Azt a díjat, melyet 1991-ben ítéltek oda neki és eddig nem vehetett át. Ennek az oka jól ismert, a burmai katonai vezetőség 15 évig otthoni fogságban tartotta és megvonta tőle a szabad mozgást. Most viszont elengedték, lehet ez is a “láthatatlan cunami” egyik jele?
Most legalább képes vagyok átlátni a rossz hírek szakadatlan során, mellyel bombáznak bennünket és érezni tudom azt a szabadság áramlatot, amely elmossa a félelmet oly sok ember szívéből. Ezáltal lépésről-lépésre, szívről-szívre közelebb jutunk ahhoz a naphoz, amikor végre elérjük a kritikus tömeget. Úgy gondolom, nem kell már sokat várnunk arra a napra.
151. rész (2012. június 15.)
Ahogy többször leírtuk már, az emberiség, mint faj, valamilyen módon állandóan a megváltást keresi. Korszakokon át mindenfelé kerestétek a választ arra a kérdésre, mely oly nagyon szorongatta a szíveteket és elméteket, hogy kik is vagytok és miért is vagytok itt. Már sokszor megválaszoltuk ezt, de szeretnénk még egy kis útmutatót adni ehhez a témához. A világ, ahogy ismeritek, csupán egy műsor, amely azért van felállítva, hogy még jobban törekedjetek arra, hogy valami olyat találjatok, ami segít megláttatni veletek a saját nagyszerűségeteket. Van aki sikeresebben teszi ezt, van aki lassabban halad. Az eredeti terv -ahogy már leírtuk-, az emberiség primitív állapotából indult, s történt fokozatosan, de biztosan elérve a valódi meglátást (amiért ide jöttetek). Ti a csillagok gyermekei vagytok, ugyanazzal a fénnyel megtöltve, ami a fejetek fölötti égen ragyog, ugyanazzal az intelligenciával teli, mely az egész teremtést energetizálja. Ez az utazás/keresés a középpontotokat ragyogóvá teszi, ahogy levetitek rétegről-rétegre a feledés szirmait, mely a ragyogó magvatokra lett rakva. Így ráébredhettek a saját nagyságotokra. Sajnos, -ahogy tudjátok is-, a semmiből jöttek azok a lények és túszul ejtettek benneteket a saját kis hatalmi játékukba.
Innen viszont a szabályaik nem érvényesek többé, szabadok vagytok és újraindíthatjátok a valódi önvalótok felfedezésének folyamatát. Van, akinek ez máris lenyűgöző eredményeket hozott, hiszen megláthatják a magukban hordozott ragyogó mag első csillámait. Az emberiség többsége viszont továbbra is a sötétség leple alatt tartózkodik, melyet a külső erők vetettek rátok. Jusson eszetekbe ez az önkéntes folyamat és annak ellenére, hogy úgymond a játékszabályok megváltoztak, újra az eredeti terv szerint érvényesek. Sokan nem tudják, vagy nem akarják elvágni magukat a régi működéstől, továbbra is meggyőzően játsszák ezt a játékot. Ezért tapasztaljátok körülöttetek a dolgok/történések oly heves fellángolását. A belső zűrzavar pedig meg fog jelenni kívül is. Annyi harag és csalódottság gyülemlett fel és ez csak fokozódni fog, ahogy nő a nyomás a kis bolygótok minden aspektusán.
Látjátok, ez a törés azok közt, akik úgy döntöttek, a régit ölelik át, -vagy pontosabban-, akik annyi félelmet hordoznak magukban, hogy képtelenek elengedni a régi mintákat és azok közt, akik elengedték a régi túlsúlyt, egyre csak tágul. Ez a szakadék csak egyre jobban tágulni fog, amit pedig a túloldalon fogtok látni, az segít a felébredésben, még jobban meg fog győzni benneteket arról, hogy el kell magatokat különíteni ettől az őrülettől, pusztán a saját érdeketekben. Fontos, hogy észrevegyétek, nem azért vagytok itt, hogy részt vegyetek a kibontakozó drámában. Csupán azért vagytok itt, hogy szemtanúi legyetek a régi és korrupt rendszer bukásának. Nem azért, hogy megmentsétek a maradványait, hanem azért, hogy valami teljesen újat és mást teremtsetek, ezért érzitek egyre jobban az úgynevezett “valóságtól” való elkülönülést a napokban. Hiszen mit is kellene megmenteni abból, ami azért van felállítva, hogy rabszolgaságban tartson benneteket? Csupán magatokat kell belőle ki/megmenteni és pont ezt teszitek azzal, hogy szándékosan eltépitek a láncaitokat, melyet mások még mindig önkéntesen hordanak.
Ne feledjétek, csupán ennyi a kötelezettségetek, csupán annyi, hogy önmagatokat kiszabadítsátok. Semmi módon nem feleltek a többi ember megszabadulásáért még akkor sem, ha különös helyet foglal el közülük néhány a szívetekben. Ők is csupán a saját cselekedeteikért felelősek, ha úgy döntenek, hogy továbbra is játszanak, akkor az a döntésük, jogukban áll így dönteni. Szó szerint a haláluk napjáig.
Ez fontos téma, hiszen nem könnyű tanúja lenni ennek az óriási félelemnek és fájdalomnak, mely a markában tart oly sok embert, így majd vissza fogunk még térni erre. Nem könnyű elengedni azt az ösztönt, hogy utána kaptok, ha valaki fuldoklik/süllyed, de most fontos, hogy rájöjjetek, mi a helyes dolog és mi nem. Ti mind szuverén lények vagytok és teljes felelősséget viseltettek az iránt, amit választotok. Így van ez minden lélekkel, aki a bolygón lakik, az ő saját választásuk, ha továbbra is áldozatok szeretnének maradni.
Ahogy már mondtuk, lehet, hogy nem lesz könnyű távol maradni a zűrzavartól, így fontos észben tartani, hogy az egyetlen küldetésetek az útmutatás, azáltal, hogy a fényeteket megmutatjátok, nem pedig életmentőként tevékenykedtek, belevetve magatokat a felfordulásba, hogy kimentsétek a szeretteiteket a zűrzavarból, melybe azért jutottak, mert így választottak. Úgy csupán titeket is elnyelne az ellentétes energia, mely a partjaitokat mossa és nehezen tudnátok a felszínen lebegni. Szóval tartsátok tisztán a fejeteket, összpontosítsatok az utatokra, tudjátok, hogy ez fog megmenteni benneteket és másokat is, hiszen követni tudnak majd titeket, ha úgy döntenek. Ennyit mára kedves barátaim, hamarosan még több felemelő üzenettel jövünk.
Innen viszont a szabályaik nem érvényesek többé, szabadok vagytok és újraindíthatjátok a valódi önvalótok felfedezésének folyamatát. Van, akinek ez máris lenyűgöző eredményeket hozott, hiszen megláthatják a magukban hordozott ragyogó mag első csillámait. Az emberiség többsége viszont továbbra is a sötétség leple alatt tartózkodik, melyet a külső erők vetettek rátok. Jusson eszetekbe ez az önkéntes folyamat és annak ellenére, hogy úgymond a játékszabályok megváltoztak, újra az eredeti terv szerint érvényesek. Sokan nem tudják, vagy nem akarják elvágni magukat a régi működéstől, továbbra is meggyőzően játsszák ezt a játékot. Ezért tapasztaljátok körülöttetek a dolgok/történések oly heves fellángolását. A belső zűrzavar pedig meg fog jelenni kívül is. Annyi harag és csalódottság gyülemlett fel és ez csak fokozódni fog, ahogy nő a nyomás a kis bolygótok minden aspektusán.
Látjátok, ez a törés azok közt, akik úgy döntöttek, a régit ölelik át, -vagy pontosabban-, akik annyi félelmet hordoznak magukban, hogy képtelenek elengedni a régi mintákat és azok közt, akik elengedték a régi túlsúlyt, egyre csak tágul. Ez a szakadék csak egyre jobban tágulni fog, amit pedig a túloldalon fogtok látni, az segít a felébredésben, még jobban meg fog győzni benneteket arról, hogy el kell magatokat különíteni ettől az őrülettől, pusztán a saját érdeketekben. Fontos, hogy észrevegyétek, nem azért vagytok itt, hogy részt vegyetek a kibontakozó drámában. Csupán azért vagytok itt, hogy szemtanúi legyetek a régi és korrupt rendszer bukásának. Nem azért, hogy megmentsétek a maradványait, hanem azért, hogy valami teljesen újat és mást teremtsetek, ezért érzitek egyre jobban az úgynevezett “valóságtól” való elkülönülést a napokban. Hiszen mit is kellene megmenteni abból, ami azért van felállítva, hogy rabszolgaságban tartson benneteket? Csupán magatokat kell belőle ki/megmenteni és pont ezt teszitek azzal, hogy szándékosan eltépitek a láncaitokat, melyet mások még mindig önkéntesen hordanak.
Ne feledjétek, csupán ennyi a kötelezettségetek, csupán annyi, hogy önmagatokat kiszabadítsátok. Semmi módon nem feleltek a többi ember megszabadulásáért még akkor sem, ha különös helyet foglal el közülük néhány a szívetekben. Ők is csupán a saját cselekedeteikért felelősek, ha úgy döntenek, hogy továbbra is játszanak, akkor az a döntésük, jogukban áll így dönteni. Szó szerint a haláluk napjáig.
Ez fontos téma, hiszen nem könnyű tanúja lenni ennek az óriási félelemnek és fájdalomnak, mely a markában tart oly sok embert, így majd vissza fogunk még térni erre. Nem könnyű elengedni azt az ösztönt, hogy utána kaptok, ha valaki fuldoklik/süllyed, de most fontos, hogy rájöjjetek, mi a helyes dolog és mi nem. Ti mind szuverén lények vagytok és teljes felelősséget viseltettek az iránt, amit választotok. Így van ez minden lélekkel, aki a bolygón lakik, az ő saját választásuk, ha továbbra is áldozatok szeretnének maradni.
Ahogy már mondtuk, lehet, hogy nem lesz könnyű távol maradni a zűrzavartól, így fontos észben tartani, hogy az egyetlen küldetésetek az útmutatás, azáltal, hogy a fényeteket megmutatjátok, nem pedig életmentőként tevékenykedtek, belevetve magatokat a felfordulásba, hogy kimentsétek a szeretteiteket a zűrzavarból, melybe azért jutottak, mert így választottak. Úgy csupán titeket is elnyelne az ellentétes energia, mely a partjaitokat mossa és nehezen tudnátok a felszínen lebegni. Szóval tartsátok tisztán a fejeteket, összpontosítsatok az utatokra, tudjátok, hogy ez fog megmenteni benneteket és másokat is, hiszen követni tudnak majd titeket, ha úgy döntenek. Ennyit mára kedves barátaim, hamarosan még több felemelő üzenettel jövünk.
150. rész (2012. június 5.)
Mostantól nagyon heves energiák működését fogjátok mindannyian érezni. Igazán erős (energia)bombázás vár rátok, de ne féljetek attól, hogy fizikai testetekkel bármi baj is lenne. Már nem idegenek számotokra ezek a (energia)befecskendezések, de talán feltűnhetett, hogy más ízt, vagy mondjuk úgy… hőfokot vettetek fel. Néhány órán belül egy új “hang” fog csatlakozni ehhez a kórushoz, mely nem csak titeket, de az egész bolygótokat jótékony, de kényelmetlen, magas intenzitású erővel bombázza. Az égbolton lévő bolygók egy jelét küldik el annak, hogy valami új érkezik, valamint a régi véget érését. Más szavakkal, gondoljatok erre egyfajta kapuként/átjáróként (portál), amelyen ha áthaladtatok, már nincs visszatérés. A bolygótok megteszi az első lépését az új holnapba és még annak ellenére is, hogy a régi világ egy lenyűgöző műsort mutat be azért, hogy meggyőzön ennek ellenkezőjéről, lassan, de biztosan elveszíti a fogást rajtatok, melyet korszakokon át olyan szilárdan tartott. Az ideje lejárt és egyre gyorsabban kezdenek lepörögni homokórában lévő homokszemek.
Már beszéltünk a folyamat gyorsulásáról, de most egy még gyorsabb fokozatba vált. Olyan, mintha milliónyi kis kezecske tolna benneteket, miközben azt suttogja, hogy haladjatok egyre gyorsabban és gyorsabban, ne lassítsatok. Sokan megpróbáltok lassítani, hogy meg tudjátok emészteni mindazt, ami történik, de el szeretnénk mondani, hogy ez nem jó ötlet. Csupán az elmétek érzi úgy, hogy szüksége van a dolgok feletti elemzésre, de az elme egy régi és lassú dolog, nincs hozzáállva az új fénysebességhez, mely felemel benneteket és az új holnapotok felé tol/terel. A szívetek jól tudja ezt és örömében énekel, ahogy érzitek az egyre csak gyorsuló sebességet. Nem fél a sebességtől, örömmel tölti el (mulat rajta), ahogy az otthon irányába tart, oda, ahol nem vagytok leláncolva a lassú elmétek által, mely csapdában tartott eddig a Földön. A szívetek végre újra érezheti a felszabadulást, tehát hagyjátok, hogy a szívetek mutassa az utat és hagyjátok figyelmen kívül az elmétek hangját, mely azt mondogatja: “lassíts le, vedd könnyedén, ne veszítsd el az irányítást”.
Az elmétek téved. Csak emeljétek fel lábatokat és engedjétek, hogy a változás folyója magával sodorjon benneteket. A sebesség nem fog megölni, vagy kárt okozni bennetek. Csupán az áramlatok ellen való küzdelem tud számotokra káros lenni, hiszen (ha hagyjátok) ezen erők hatványozottan megnőnek és kiszakítanak a régi mintából, melyet félelemmel telve görcsösen markoltok. Ne engedjétek, hogy ez történjen veletek és tudjatok arról, hogy az “irányítás” a legutolsó dolog, amire most szükségetek van. Az irányítás csupán a régi egó, mely megpróbálja elterelni/megakadályozni a változást. Csak hagyjátok, hogy történjen és élvezzétek az utazást. Bízzatok benne, hogy még ha nem is tudjátok mi vár rátok, akkor is biztosan meg fogtok érkezni a gyönyörű túlpartra.
Ne féljetek attól, ha néha lehúz a tajtékzó ár, hiszen csak a félelemtől mozdulatlanná merevedett egyének fognak belesüllyedni a saját szomorúságukba/bánatukba. A többiek csak rövid tűzkeresztségen esnek át, tehát töröljétek ilyenkor ki a szemetekből a vizet és folytassátok az utat. Ne próbáljatok meg semmi a partról kiálló dologba megkapaszkodni azért, hogy leállítsátok ezt a vad vágtát. Vonzó tűnhet, hogy lelassítsátok az iramot, de így az út könnyebb lesz, mint a part közelében. Nagyobb biztonságban vagytok a közepén, hiszen ott az áramlat gyorsabban sodor. Végig figyelünk rátok és azt is tudjuk, hogy kitűnő úszók vagytok, így nem aggódunk. Tehát, emeljétek fel a lábatokat és engedjétek, hogy sodorjon a víz, biztonságban. Egyszerűen csak el kell engednie az elméteknek az irányítást, az energiák pedig megteszik a többit. Találkozunk ott kedveseim! Rövidesen érezni fogjátok, hogy az áramlat/sodrás hirtelen begyorsul és magával repít benneteket a jövőbe.
Már beszéltünk a folyamat gyorsulásáról, de most egy még gyorsabb fokozatba vált. Olyan, mintha milliónyi kis kezecske tolna benneteket, miközben azt suttogja, hogy haladjatok egyre gyorsabban és gyorsabban, ne lassítsatok. Sokan megpróbáltok lassítani, hogy meg tudjátok emészteni mindazt, ami történik, de el szeretnénk mondani, hogy ez nem jó ötlet. Csupán az elmétek érzi úgy, hogy szüksége van a dolgok feletti elemzésre, de az elme egy régi és lassú dolog, nincs hozzáállva az új fénysebességhez, mely felemel benneteket és az új holnapotok felé tol/terel. A szívetek jól tudja ezt és örömében énekel, ahogy érzitek az egyre csak gyorsuló sebességet. Nem fél a sebességtől, örömmel tölti el (mulat rajta), ahogy az otthon irányába tart, oda, ahol nem vagytok leláncolva a lassú elmétek által, mely csapdában tartott eddig a Földön. A szívetek végre újra érezheti a felszabadulást, tehát hagyjátok, hogy a szívetek mutassa az utat és hagyjátok figyelmen kívül az elmétek hangját, mely azt mondogatja: “lassíts le, vedd könnyedén, ne veszítsd el az irányítást”.
Az elmétek téved. Csak emeljétek fel lábatokat és engedjétek, hogy a változás folyója magával sodorjon benneteket. A sebesség nem fog megölni, vagy kárt okozni bennetek. Csupán az áramlatok ellen való küzdelem tud számotokra káros lenni, hiszen (ha hagyjátok) ezen erők hatványozottan megnőnek és kiszakítanak a régi mintából, melyet félelemmel telve görcsösen markoltok. Ne engedjétek, hogy ez történjen veletek és tudjatok arról, hogy az “irányítás” a legutolsó dolog, amire most szükségetek van. Az irányítás csupán a régi egó, mely megpróbálja elterelni/megakadályozni a változást. Csak hagyjátok, hogy történjen és élvezzétek az utazást. Bízzatok benne, hogy még ha nem is tudjátok mi vár rátok, akkor is biztosan meg fogtok érkezni a gyönyörű túlpartra.
Ne féljetek attól, ha néha lehúz a tajtékzó ár, hiszen csak a félelemtől mozdulatlanná merevedett egyének fognak belesüllyedni a saját szomorúságukba/bánatukba. A többiek csak rövid tűzkeresztségen esnek át, tehát töröljétek ilyenkor ki a szemetekből a vizet és folytassátok az utat. Ne próbáljatok meg semmi a partról kiálló dologba megkapaszkodni azért, hogy leállítsátok ezt a vad vágtát. Vonzó tűnhet, hogy lelassítsátok az iramot, de így az út könnyebb lesz, mint a part közelében. Nagyobb biztonságban vagytok a közepén, hiszen ott az áramlat gyorsabban sodor. Végig figyelünk rátok és azt is tudjuk, hogy kitűnő úszók vagytok, így nem aggódunk. Tehát, emeljétek fel a lábatokat és engedjétek, hogy sodorjon a víz, biztonságban. Egyszerűen csak el kell engednie az elméteknek az irányítást, az energiák pedig megteszik a többit. Találkozunk ott kedveseim! Rövidesen érezni fogjátok, hogy az áramlat/sodrás hirtelen begyorsul és magával repít benneteket a jövőbe.
149. rész (2012. június 4.)
Ma a Nap és a Hold a mennyei táncát járja és ez mindenkire hatással lesz. Egy nagyobb csomag energia töltődik le, s ezt a csontotokig meg fogjátok érezni. Ne vonakodjatok ezt észrevenni, hiszen úgy még erőteljesebb lesz. Ezek a bejövő energiák azt akarják, hogy észrevegyétek őket(felfigyeljetek rájuk), hiszen egy táncra invitálnak benneteket. Ez lehet, hogy nagyon burkoltan hangzik, de arra kérünk benneteket, fontoljátok meg a külső és belső erők összejövetelét/összeolvadását. Úgy gondoljuk, szórakoztatónak fogjátok találni. Valamint, meg fogjátok érezni a kettősség ingázását, ahogy egy nyugodt pontba olvad. Mára ennyi...
148. rész (2012. június 3.)
Bolygótok egy újabb heves energiabombázásához közelít. Mint máskor is, most is számos módon érezhetitek ezt, de nyugodjatok meg, még ha a folyamatot nehezen is emésztitek meg, a végeredmény hasznos lesz. Ezek a bejövő energiák még egy szöget ütnek bele az idejétmúlt folyamatok és minták koporsójába. Innen a következő hét végéig érezni fogjátok, hogy a dolgok még gyorsabb iramban hullnak szét, mint eddig.
Minden fel fog gyorsulni megint, tehát csatoljátok be az öveket és kapaszkodjatok. Kívül lehet, nem sok minden tűnik majd fel első ránézésre, de amit a saját életetekben tapasztaltok, bátorító lesz számotokra. A nappali és éjjeli események egymásba folynak, nehéz lesz őket megkülönböztetni. Az álomidőtök egyre éberebb (lucid) és nyilvánvalóbb lesz, hogy sokkal aktívabban vesztek majd részt az éjjeli leckékben is. Eljött az idő, hogy még jobban kitágítsátok a látószögeteket, kedveseim. Az iskolában új évad kezdődik, s a leckéktől, melyeket kaptok, szívetek szárnyalni fog. Sok kapu meg fog nyílni a belsőtökre, tehát készüljetek fel arra, hogy le lesztek nyűgözve attól, amit belül találtok. Ennyi mára...
Minden fel fog gyorsulni megint, tehát csatoljátok be az öveket és kapaszkodjatok. Kívül lehet, nem sok minden tűnik majd fel első ránézésre, de amit a saját életetekben tapasztaltok, bátorító lesz számotokra. A nappali és éjjeli események egymásba folynak, nehéz lesz őket megkülönböztetni. Az álomidőtök egyre éberebb (lucid) és nyilvánvalóbb lesz, hogy sokkal aktívabban vesztek majd részt az éjjeli leckékben is. Eljött az idő, hogy még jobban kitágítsátok a látószögeteket, kedveseim. Az iskolában új évad kezdődik, s a leckéktől, melyeket kaptok, szívetek szárnyalni fog. Sok kapu meg fog nyílni a belsőtökre, tehát készüljetek fel arra, hogy le lesztek nyűgözve attól, amit belül találtok. Ennyi mára...
147. rész (2012. június 1.)
A mai üzenetben egy kicsit mélyebbre hatolunk a múltba, hiszen a múlt fontos tényező számotokra. Nem azért, hogy beleragadjatok, ahogy annyira sokan tettétek, hanem hogy ugródeszkának használjátok a jövő felé. Engedjétek meg, hogy megmagyarázzuk. Ahhoz, hogy az emberiség felfogja, hogy nagyon fontos változtatásokat kell eszközölnie, elengedhetetlen, hogy felnyissa a szemét és (jól) szétnézzen. Amikor azt mondjuk; “szét”, akkor mind a fizikai környezetetekre, mind az idővonalatokra is gondolunk. Tehát, emeljétek fel a lábujjatokról a tekinteteket és vizsgáljatok meg mindent, ami körülvesz benneteket. Amit látni fogtok, segítségetekre lesz abban, hogy elszakítsátok magatokat a(z) (“e világi”) dolgoktól. Akik életüket még most is alvajárva élik, nem valószínű, hogy olvassák ezen sorokat, hiszen még nem érte el őket az az érzés/eszme, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik, és hogy valamit ki kellene igazítani(helyre kell hozni). Nem csak a saját életükben, hanem a körülöttük lévő világban is. Nem veszik észre, hogy az az irány amerre fajotok tart, a szakadék peremére vezet, így továbbra is ezen az úton haladnak, napról-napra, életről-életre. Miközben ti, akik az álmot már kidörzsöltétek a szemeitekből, tisztán láthatjátok, hogy valami nagyon nincs rendben. Több értelemben is már szinte kijavíthatatlan, így kezetekbe vettétek az új valóság megteremtését. Egy olyan valóságét, amely mindannyiótokat egy jobb jövő felé visz, és az eddig járt utat nem folytatjátok tovább.
Viszont, nagyon érdekes lehet visszatekinteni és megnézni honnan is jöttetek, ugye? Lenyűgöző a néhány év és hónap alatt megtett távolság. A szívetek mélyén jól tudjátok, hogy még ha az életetek a régire is hasonlít (legalábbis a felszínen), akkor is óriási utat tettetek már meg. Jól elhagytátok az a nyúzott és lelkesedés nélküli utazót, aki a szemeiteket és az orrotokat a földre szegezve tartotta.
Felemeltétek a szemeiteket, kedveseim, ezáltal pedig szó szerint elszakítottátok az a köteléket, amely a régi nyomorhoz kötött benneteket. Beléptetek az új életbe, ahol minden még fárasztóbbnak tűnik, de már tudjátok, hogy ez azért van, mert újraépítitek magatokat és az egész bolygótokat. Ez nem arra a fáradtságra hasonlít, amelyet akkor éreztetek, amikor még az illúzió foglyai voltatok. Már érezhetitek a nehéz munkátok eredményeit, a jutalom nem marad el. Végre azok után már elkezdtetek szabadabban lélegezni, hogy minden ki volt belőletek szippantva, mialatt a mátrix foglyai voltatok. Mely mátrixnak csak egy célja volt, hogy a csúcson lévőket táplálja az utolsó csepp életerőtökből is. Ezzel együtt elpárologtatva az utolsó csepp lehetőséget is a kiszabadulásra. Ti, viszont sikeresen kiszabadultatok és még, ha úgy is érzitek, hogy a régi hazugsághálóba vagytok még mindig tekeredve, igazából már szabadok vagytok. Olyan, mintha a háló utolsó szála még a lábatokra szövődne, de a háló el lett vágva a rögzítésnél, így szabadon mozoghattok a kívánt irányba, ahelyett, hogy a régi nyomor folyójának sodrását követnétek.
Tudjuk, hogy néha nehéz ezt a szabadságot elérni, hiszen oly sok „régiséget” halmoztatok fel, ezért fontos, hogy éberek legyetek, nehogy ezek a maradékok/romok abba a gondolatmenetbe csaljanak, hogy örökre csapdába vagytok ejtve. Nézzetek szét alaposan az életetekben. Úgy érezzük, oly sok szabadságot tudtok ott felfedezni, (szó szerint) a lábatok előtt, de ehhez el kell tűntetni azokat az apró hálókat, amelyek megakadályoznak ebben benneteket. Ezek a hálócskák számos alakot ölthetnek, lehet régi szokás, kapcsolódás, vagy szabály, melyről ki kell, hogy derítsétek, hogy többé már nem részei az életeteknek. Csupán úgy tűnnek, mintha részesei lennének, de a ti feladatotok, hogy megfogjátok a seprűt és nekimenjetek. Már sokszor beszéltünk a tavaszi nagytakarításról és a nagy részét már el is végeztétek, de a régi rendszerek keményfejűek és bármi áron ki fognak tartani. Tehát, ne vonakodjatok kedveseim, takarítsatok tovább, az eredmény pedig meglepő lesz, nagyon is kellemes. Ne feledjétek, ez nem azt jelenti, hogy fel kell dolgoznotok az egész (nehéz) poggyászt, nem, azt már megtettétek, csupán annyit, hogy kisöpörjétek a maradék törmeléket is.
Viszont, nagyon érdekes lehet visszatekinteni és megnézni honnan is jöttetek, ugye? Lenyűgöző a néhány év és hónap alatt megtett távolság. A szívetek mélyén jól tudjátok, hogy még ha az életetek a régire is hasonlít (legalábbis a felszínen), akkor is óriási utat tettetek már meg. Jól elhagytátok az a nyúzott és lelkesedés nélküli utazót, aki a szemeiteket és az orrotokat a földre szegezve tartotta.
Felemeltétek a szemeiteket, kedveseim, ezáltal pedig szó szerint elszakítottátok az a köteléket, amely a régi nyomorhoz kötött benneteket. Beléptetek az új életbe, ahol minden még fárasztóbbnak tűnik, de már tudjátok, hogy ez azért van, mert újraépítitek magatokat és az egész bolygótokat. Ez nem arra a fáradtságra hasonlít, amelyet akkor éreztetek, amikor még az illúzió foglyai voltatok. Már érezhetitek a nehéz munkátok eredményeit, a jutalom nem marad el. Végre azok után már elkezdtetek szabadabban lélegezni, hogy minden ki volt belőletek szippantva, mialatt a mátrix foglyai voltatok. Mely mátrixnak csak egy célja volt, hogy a csúcson lévőket táplálja az utolsó csepp életerőtökből is. Ezzel együtt elpárologtatva az utolsó csepp lehetőséget is a kiszabadulásra. Ti, viszont sikeresen kiszabadultatok és még, ha úgy is érzitek, hogy a régi hazugsághálóba vagytok még mindig tekeredve, igazából már szabadok vagytok. Olyan, mintha a háló utolsó szála még a lábatokra szövődne, de a háló el lett vágva a rögzítésnél, így szabadon mozoghattok a kívánt irányba, ahelyett, hogy a régi nyomor folyójának sodrását követnétek.
Tudjuk, hogy néha nehéz ezt a szabadságot elérni, hiszen oly sok „régiséget” halmoztatok fel, ezért fontos, hogy éberek legyetek, nehogy ezek a maradékok/romok abba a gondolatmenetbe csaljanak, hogy örökre csapdába vagytok ejtve. Nézzetek szét alaposan az életetekben. Úgy érezzük, oly sok szabadságot tudtok ott felfedezni, (szó szerint) a lábatok előtt, de ehhez el kell tűntetni azokat az apró hálókat, amelyek megakadályoznak ebben benneteket. Ezek a hálócskák számos alakot ölthetnek, lehet régi szokás, kapcsolódás, vagy szabály, melyről ki kell, hogy derítsétek, hogy többé már nem részei az életeteknek. Csupán úgy tűnnek, mintha részesei lennének, de a ti feladatotok, hogy megfogjátok a seprűt és nekimenjetek. Már sokszor beszéltünk a tavaszi nagytakarításról és a nagy részét már el is végeztétek, de a régi rendszerek keményfejűek és bármi áron ki fognak tartani. Tehát, ne vonakodjatok kedveseim, takarítsatok tovább, az eredmény pedig meglepő lesz, nagyon is kellemes. Ne feledjétek, ez nem azt jelenti, hogy fel kell dolgoznotok az egész (nehéz) poggyászt, nem, azt már megtettétek, csupán annyit, hogy kisöpörjétek a maradék törmeléket is.
146. rész (2012. május 30.)
Ma folytatjuk az emberiség nagyság felé törekvésének történetét, hiszen ez az a szál, mely összeköti az összes üzenetünket. Amikor a nagyságról/nagyszerűségről beszélünk, akkor a szó minden jelentésére értjük ezt, hiszen olyan pompás/nagyszerű lények vagytok. Viszont, ahogy már az eddigi üzeneteinkben is említettük, mindezt elfeledtették veletek, amikor megérkeztetek ezekre a partokra, hiszen úgy volt tervezve, hogy ez a hely a tanulásra van szánva és arra, hogy visszaemlékezzetek. Egy olyan hely, ahol minden egyes lélek a legalacsonyabb szintről indul, és szó szerint felkúszik arra a csúcsra, ahonnan jött.
Tehát, annak érdekében, hogy valóban megtanuljátok, milyen nagyszerűek is vagytok, az összes nagyszerűségtől meg kellett fosztani benneteket, hiszen másképp nem tudtátok volna felismerni, vagy magától értetődőnek vettétek volna. Ez a bolygó az egyetlen hely, ahová valaki megérkezik és a kezdetektől tanulhat. Kemény munka és bátorság szükséges ahhoz, hogy keresztüldolgozzátok magatokat azon a sűrűségen, amely mindent befed ebben a környezetben. Olyan ez, mint egy edzőtábor, a legkeményebb/legkitartóbb lelkeknek. Azoknak, akik bármilyen heves ellenállás ellenére is kitartanak az előrehaladásban. Nagyon-nagyon sokan várnak a sorban arra, hogy beléphessenek ebbe a birodalomba és részesei legyenek eme ragyogó kiképzésnek, hiszen ez volt az eredeti terv. Sokan már el is végezték és hazatértek a kellemes emlékeikkel.
Ez, viszont már nagyon régen volt, hiszen a bukás utáni történelem teljesen eltér ettől. A trükközők - akik idejöttek és lerohanták a kiképzőterepet - nem szándékozták folytatni ezt a természetes folyamatot. Minden fejlődést megállítottak, csak a legszükségesebbeket engedték tovább, hogy uralmuk alá hajtsák az egész bolygót. Sikerrel is jártak, hiszen bármerre is nézel, jól láthatod ezt. Igen, az emberiség fejlődik/fejlődött, de miben is? Ellent kell mondjunk mindazoknak, akik úgy vélik, hogy az emberiség a fejlődésének csúcsán áll és annak is, hogy primitív fajokból fejlődtek valami nagyon fejlett/előrehaladott lényekké. Egy képzetlen emberi szem számára lehet, hogy így tűnik, de a multiverzumban mindenki másnak nyilvánvaló a valóság.
Nagyon messzire távolodtatok az eredeti útvonalatoktól, így megtörtént az elhatározás, hogy újra a megfelelő mederbe hozunk benneteket. Innen ez a hirtelen bejelentés az ébredésre… S ez a felébredés abba a szakaszába jutott, amelyik a legfontosabb állomás az emberiség történelmében. Innen már nincs lehetőség a visszafordulásra, bármennyire is próbálnak azok az erők (a trükközők - Tom) a régi vágányhoz/mederhez kötözni benneteket, azáltal, hogy még mindig alkalmazzák praktikáikat/varázslataikat.
A folyamat kritikus szakaszba jutott és többé már nem állítható meg, mert az úgymond kritikus tömeg meghaladta a felállított alsó határt. Vagyis, megfelelő számú lélek mond(ott) igent arra, hogy részt vesz ebben a folyamatban. Túl sokan vagytok, akik már eléggé kinyitottátok a szemeiteket az igazságra, valamint megnyitottátok a szíveteket a belső lángra. Tehát, még ha bizonytalannak is tűnik a talaj és bukdácsolódásnak érzitek, per pillanat tudjátok, hogy a felszabadulásban való sikeretek garantálva van. Nem csak magatoknak, hanem a bolygónak is, melyet mindannyian nagyon szeretünk.
Ne gondoljátok, hogy ez egy könnyű díszmenet lesz, ahol csak zászlót lobogtatva integettek, de talán ezt nem is kell mondani, mindannyian ráébredtetek már erre. A kemény munkátok nélkül idáig sem jutottatok volna és a jutalom nem is marad majd el. Ez most elég jelentéktelen ígéretnek tűnhet, hiszen ez a folyamat szinte soha véget nem érőnek látszik. Megértjük ezt, hiszen ez az utolsó szakasz a legnagyobb kihívásokkal teli. Az, amelyben minden, amit megszoktatok, szó szerint eltűnni/foszladozni látszik a kezeitek között. Úgy érzitek, mintha üres tér előtt állnátok, ahol már semmi más nem maradt amibe kapaszkodhattok, csupán a reményeitek és a hitetek. Még az ezekbe való kapaszkodás is eltűnni látszik, ahogy szembe találjátok magatokat az egymás után érkező kihívásokkal. A múlt elengedésének félelméhez társul még a harag és a kétségbeesés is. Hiszen nem ismertek mást, csak a múltat, a jövő pedig füstbe veszni látszik, ahogy a világ minden sarkában tornyosul a feszültség. Ez a harag és kétségbeesés megtalálja a módját, hogy még a fényhordozók között is jelen legyen.
Ne csapjátok be magatokat, ti sem vagytok immunisak arra, hogy a félelem mélységeibe essetek, és ez néha akár kétségbeesett tettekhez, vagy szavakhoz is vezethet. Kérünk benneteket, ne adjátok meg magatokat ennek a haragnak, azáltal, hogy önmagatokat marcangoljátok, ha egy kicsit visszaestek. Ez a visszaesés természetes, s próbáljátok megállni, hogy nem büntetitek magatok azért, ha egy kicsit kihagyott/lankadt a figyelmetek. Hiszen ez csupán egy rövidke pillanat/kihagyás. Ne engedjétek, hogy emiatt elveszítsétek a képeteket a valódi önmagatokról, mely ott van – ez a kis, látszólag esendő, segítségért kiáltó – személyiségetek alatt. Ti nem vagytok esendőek és kicsik, még akkor sem, ha a cselekedeteitek mást akarnak sugallni. Igenis, ragyogó mintaképek vagytok, akik érdemesek a szeretetre és dicsőítésre. Nézzetek túl ezen a vékony emberi esendőségen/törékenységen, kedveseim, különösen a jelenkori periódusban. Máskülönben könnyen elveszíthetitek a mindez mögött meghúzódó igazság képét. Soha nem voltatok még közelebb a valódi énetekhez, ahhoz a nagyszerűséghez, amely a sokatokat befedő félelem alatt van. Egy kis karcolás, egy csepp önszeretet és gyengédség ki/fel fogja hozni a felszínre. Tehát, amikor a félelem taszít rajtatok egyet, hagyjátok abba önmagatok ostorozását és kezdjétek el egyre jobban szeretni és dédelgetni magatokat. Ez nagy változást fog hozni a világban.
Tehát, annak érdekében, hogy valóban megtanuljátok, milyen nagyszerűek is vagytok, az összes nagyszerűségtől meg kellett fosztani benneteket, hiszen másképp nem tudtátok volna felismerni, vagy magától értetődőnek vettétek volna. Ez a bolygó az egyetlen hely, ahová valaki megérkezik és a kezdetektől tanulhat. Kemény munka és bátorság szükséges ahhoz, hogy keresztüldolgozzátok magatokat azon a sűrűségen, amely mindent befed ebben a környezetben. Olyan ez, mint egy edzőtábor, a legkeményebb/legkitartóbb lelkeknek. Azoknak, akik bármilyen heves ellenállás ellenére is kitartanak az előrehaladásban. Nagyon-nagyon sokan várnak a sorban arra, hogy beléphessenek ebbe a birodalomba és részesei legyenek eme ragyogó kiképzésnek, hiszen ez volt az eredeti terv. Sokan már el is végezték és hazatértek a kellemes emlékeikkel.
Ez, viszont már nagyon régen volt, hiszen a bukás utáni történelem teljesen eltér ettől. A trükközők - akik idejöttek és lerohanták a kiképzőterepet - nem szándékozták folytatni ezt a természetes folyamatot. Minden fejlődést megállítottak, csak a legszükségesebbeket engedték tovább, hogy uralmuk alá hajtsák az egész bolygót. Sikerrel is jártak, hiszen bármerre is nézel, jól láthatod ezt. Igen, az emberiség fejlődik/fejlődött, de miben is? Ellent kell mondjunk mindazoknak, akik úgy vélik, hogy az emberiség a fejlődésének csúcsán áll és annak is, hogy primitív fajokból fejlődtek valami nagyon fejlett/előrehaladott lényekké. Egy képzetlen emberi szem számára lehet, hogy így tűnik, de a multiverzumban mindenki másnak nyilvánvaló a valóság.
Nagyon messzire távolodtatok az eredeti útvonalatoktól, így megtörtént az elhatározás, hogy újra a megfelelő mederbe hozunk benneteket. Innen ez a hirtelen bejelentés az ébredésre… S ez a felébredés abba a szakaszába jutott, amelyik a legfontosabb állomás az emberiség történelmében. Innen már nincs lehetőség a visszafordulásra, bármennyire is próbálnak azok az erők (a trükközők - Tom) a régi vágányhoz/mederhez kötözni benneteket, azáltal, hogy még mindig alkalmazzák praktikáikat/varázslataikat.
A folyamat kritikus szakaszba jutott és többé már nem állítható meg, mert az úgymond kritikus tömeg meghaladta a felállított alsó határt. Vagyis, megfelelő számú lélek mond(ott) igent arra, hogy részt vesz ebben a folyamatban. Túl sokan vagytok, akik már eléggé kinyitottátok a szemeiteket az igazságra, valamint megnyitottátok a szíveteket a belső lángra. Tehát, még ha bizonytalannak is tűnik a talaj és bukdácsolódásnak érzitek, per pillanat tudjátok, hogy a felszabadulásban való sikeretek garantálva van. Nem csak magatoknak, hanem a bolygónak is, melyet mindannyian nagyon szeretünk.
Ne gondoljátok, hogy ez egy könnyű díszmenet lesz, ahol csak zászlót lobogtatva integettek, de talán ezt nem is kell mondani, mindannyian ráébredtetek már erre. A kemény munkátok nélkül idáig sem jutottatok volna és a jutalom nem is marad majd el. Ez most elég jelentéktelen ígéretnek tűnhet, hiszen ez a folyamat szinte soha véget nem érőnek látszik. Megértjük ezt, hiszen ez az utolsó szakasz a legnagyobb kihívásokkal teli. Az, amelyben minden, amit megszoktatok, szó szerint eltűnni/foszladozni látszik a kezeitek között. Úgy érzitek, mintha üres tér előtt állnátok, ahol már semmi más nem maradt amibe kapaszkodhattok, csupán a reményeitek és a hitetek. Még az ezekbe való kapaszkodás is eltűnni látszik, ahogy szembe találjátok magatokat az egymás után érkező kihívásokkal. A múlt elengedésének félelméhez társul még a harag és a kétségbeesés is. Hiszen nem ismertek mást, csak a múltat, a jövő pedig füstbe veszni látszik, ahogy a világ minden sarkában tornyosul a feszültség. Ez a harag és kétségbeesés megtalálja a módját, hogy még a fényhordozók között is jelen legyen.
Ne csapjátok be magatokat, ti sem vagytok immunisak arra, hogy a félelem mélységeibe essetek, és ez néha akár kétségbeesett tettekhez, vagy szavakhoz is vezethet. Kérünk benneteket, ne adjátok meg magatokat ennek a haragnak, azáltal, hogy önmagatokat marcangoljátok, ha egy kicsit visszaestek. Ez a visszaesés természetes, s próbáljátok megállni, hogy nem büntetitek magatok azért, ha egy kicsit kihagyott/lankadt a figyelmetek. Hiszen ez csupán egy rövidke pillanat/kihagyás. Ne engedjétek, hogy emiatt elveszítsétek a képeteket a valódi önmagatokról, mely ott van – ez a kis, látszólag esendő, segítségért kiáltó – személyiségetek alatt. Ti nem vagytok esendőek és kicsik, még akkor sem, ha a cselekedeteitek mást akarnak sugallni. Igenis, ragyogó mintaképek vagytok, akik érdemesek a szeretetre és dicsőítésre. Nézzetek túl ezen a vékony emberi esendőségen/törékenységen, kedveseim, különösen a jelenkori periódusban. Máskülönben könnyen elveszíthetitek a mindez mögött meghúzódó igazság képét. Soha nem voltatok még közelebb a valódi énetekhez, ahhoz a nagyszerűséghez, amely a sokatokat befedő félelem alatt van. Egy kis karcolás, egy csepp önszeretet és gyengédség ki/fel fogja hozni a felszínre. Tehát, amikor a félelem taszít rajtatok egyet, hagyjátok abba önmagatok ostorozását és kezdjétek el egyre jobban szeretni és dédelgetni magatokat. Ez nagy változást fog hozni a világban.
145. rész (2012. május 28.)
Az emberiséget már a kezdetek óta foglalkoztatta a nagyobb és jobb utáni kutatás – hozzátesszük, jogosan. Ez a bolygó úgy lett megtervezve, hogy egy kiindulópont legyen. Egy olyan hely, ahol a lélek visszamehet evolúciója legelejére, és elkezdheti az útját a tökéletesség felé. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy a mindent-átfogó jelenlét felé, mert a „tökéletesség” kifejezés nagyon elfogult jelentéssel bír az embereknek. A tökéletességre hajlamosak vagytok úgy tekinteni, mint valami hibátlan - és sokatok számára elérhetetlen - állapotra. A mi értelmezésünkben, viszont azt jelenti; hogy valaki ismeri saját maga középpontját. A ti világotokban a tökéletesség egyfajta akadály, egy túl magas kerítés, melyről úgy érzitek, hogy nem tudjátok átugrani. Emiatt sokan értéktelennek, vagy „nem-elégnek” érzitek magatokat. Nos, elmondjuk, nincs kerítés. Ti már most is tökéletesek vagytok - úgy ahogy vagytok -, de sokan közületek még mindig túl sok akadályt helyeztek az önfelfedezésetek útjára. Ez a kiképzőhely(a Föld bolygó - Tom) sokkal nagyobb kihívóbbá vált, mint amilyennek eredetileg tervezték.
Mindenki azért jött erre a helyre, hogy tanuljon és olyan életet éljen, amely tele van megmérettetésekkel. Mindez azért, hogy még jobban lenyűgözzétek saját magatokat az által, amik belül vagytok. Viszont, az önző célú lények olyan körülményeket teremtettek, amelyek gátat/akadályt képeztek az önfelfedezésetek útján. Innen ered a hiányosságotok, valamint a teljes erőtlenségetek érzete, amely lehetővé tette, hogy ezek a banditák foglyul ejtsék az emberiséget.
Mint tudjuk, azért jöttetek a Föld bolygóra, hogy újra felfedezzétek önmagatokat, az úgynevezett hagyományos emberi életet élve, időről-időre, végigjárva az emberi tapasztalatok mindkét végletét. Ez egy olyan hely, ahol rengeteg olyan dolgot tudtok megtapasztalni, amit máshol nem lehet a multiverzumban. Olyanok vagytok, mint a homokszem a kagylóban, amelyből gyönyörű, tökéletes gyöngy jöhet létre. Ezt a tanulási utat, viszont megszakították azok, akiknek érdekükben állt a bolygótokat a piszkos kis játékukra használni. Nos, a játékuk véget ért és eljött az idő, hogy visszatérhessetek a régi fejlődési úthoz. Nem úgy értjük, hogy visszafelé fogtok menni, hanem, azon az úton haladtok majd tovább, amely elősegíti valódi énetek felszínre kerülését. A folyamat fel is gyorsult. Eljött az idő, hogy az első emberek átlépjék azt a küszöböt, ahol végre felfedhetik a választ arra a kérdésre, mely oly régóta ott lapul az emberiségben; „Ki vagyok én valójában? Mi a teljes lehetőség (potenciál) bennem, és hogyan használhatom fel mindenki előnyére?”
Ahogy a félelem elveszíti fogását, ezek az igazságok mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. Akkor végre elmondhatjátok, hogy tökéletességre fejlesztettétek az önfelfedezés művészetét és befejeztétek az utat önmagatokhoz. Amit pedig ott találtok, valóban mágikus lesz, hiszen kinyitja a gátakat, s mindaz beömölhet hozzátok, ami eddig titokban volt tartva. Titokban, már a legelső pillanattól fogva, ahogy csak beléptetek az emberi testbe. Többet nem úgy fogtok magatokra tekinteni, mint akik hiányosak. Hibáitokban(is) a tökéletességet fogjátok látni, mind kívül, mind belül. Hiszen rá fogtok jönni (fel fogjátok ismerni), hogy ezek a „hibák” (is) a tökéletesség jelei. Egyáltalán nem negatív dolgok, csupán ez tesz benneteket egyénekké. Nem egymás és nem más másolatai vagytok, hanem ÖNMAGATOK tökéletes képei. Nincs semmi más a teremtésben, ami hozzátok hasonlíthatna. Örvendezzetek kedveseim, közel kerültetek a végső hajnalhoz, amikor is rávirradtok arra, hogy nincs már semmi más amit meg tudnátok tanulni és amit el tudnátok érni. Hiszen tökéletesek vagytok, így, ahogy vagytok.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne további munka - vagy akárhogy is nevezitek majd az újra megtalált képességeiteknek köszönhetően a további „teendőket” -, de abban biztosak lehettek, hogy ezt a szívetek teljes örömével végezitek majd. Az a gondolat, hogy „nem vagytok elegek, hogy kevesek lennétek” nem fog többet visszafogni benneteket. Fel tudjátok majd szabadítani azt az energiát, amely eddig a saját magatokban való kételkedésetek miatt tartott vissza benneteket. Pusztán ez az energia elegendő ahhoz, hogy világotok teljes forradalmát ellássa üzemanyaggal. Nem látjátok tisztán, de ez az energia nagyon erős. Egy hatalmas erő, amelyet eddig az egész emberiség lebénítására használtak fel. Ahogy csatlakoztok az önbizalom és büszkeség erőmezejéhez, le lesztek nyűgözve, hiszen ez egy végtelen mező. Meg fogtok találni mindent, amire csak szükségetek van. Még többet is ahhoz, hogy szó szerint a világ tetején/csúcsán érezzétek magatokat.
Ugyanabból az anyagból vagytok, mint a csillagok. Ti csillagok vagytok, s sokkal ragyogóbban csillogtok, mint azok a „sztárok/csillagok”, akik a média címlapjain parádéznak. Hamarosan a világotok minden sarkában megszólalnak majd a harsonák, ahogy egyre többen ismeritek fel valódi/ teljes képességeiteket. Egy emlékezetes nap lesz, kedveseim, hiszen az alkalmatlanság képzelt falai végleg leomlanak, soha nem épülhetnek fel újra. Ekkor már semmilyen külső erő sem képes elhomályosítani fényeteket, és látni fogjátok, milyen vakítóan is ragyogtok (mindannyian). Nem csak a ti világotokat ragyogja be, hanem az Egész Teremtést is. Ahogy majd elengeditek a rátok helyezett igát (mely lehúz benneteket), úgy mindenkit fel fogtok emelni a magasabb szférákba.
Mindenki azért jött erre a helyre, hogy tanuljon és olyan életet éljen, amely tele van megmérettetésekkel. Mindez azért, hogy még jobban lenyűgözzétek saját magatokat az által, amik belül vagytok. Viszont, az önző célú lények olyan körülményeket teremtettek, amelyek gátat/akadályt képeztek az önfelfedezésetek útján. Innen ered a hiányosságotok, valamint a teljes erőtlenségetek érzete, amely lehetővé tette, hogy ezek a banditák foglyul ejtsék az emberiséget.
Mint tudjuk, azért jöttetek a Föld bolygóra, hogy újra felfedezzétek önmagatokat, az úgynevezett hagyományos emberi életet élve, időről-időre, végigjárva az emberi tapasztalatok mindkét végletét. Ez egy olyan hely, ahol rengeteg olyan dolgot tudtok megtapasztalni, amit máshol nem lehet a multiverzumban. Olyanok vagytok, mint a homokszem a kagylóban, amelyből gyönyörű, tökéletes gyöngy jöhet létre. Ezt a tanulási utat, viszont megszakították azok, akiknek érdekükben állt a bolygótokat a piszkos kis játékukra használni. Nos, a játékuk véget ért és eljött az idő, hogy visszatérhessetek a régi fejlődési úthoz. Nem úgy értjük, hogy visszafelé fogtok menni, hanem, azon az úton haladtok majd tovább, amely elősegíti valódi énetek felszínre kerülését. A folyamat fel is gyorsult. Eljött az idő, hogy az első emberek átlépjék azt a küszöböt, ahol végre felfedhetik a választ arra a kérdésre, mely oly régóta ott lapul az emberiségben; „Ki vagyok én valójában? Mi a teljes lehetőség (potenciál) bennem, és hogyan használhatom fel mindenki előnyére?”
Ahogy a félelem elveszíti fogását, ezek az igazságok mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. Akkor végre elmondhatjátok, hogy tökéletességre fejlesztettétek az önfelfedezés művészetét és befejeztétek az utat önmagatokhoz. Amit pedig ott találtok, valóban mágikus lesz, hiszen kinyitja a gátakat, s mindaz beömölhet hozzátok, ami eddig titokban volt tartva. Titokban, már a legelső pillanattól fogva, ahogy csak beléptetek az emberi testbe. Többet nem úgy fogtok magatokra tekinteni, mint akik hiányosak. Hibáitokban(is) a tökéletességet fogjátok látni, mind kívül, mind belül. Hiszen rá fogtok jönni (fel fogjátok ismerni), hogy ezek a „hibák” (is) a tökéletesség jelei. Egyáltalán nem negatív dolgok, csupán ez tesz benneteket egyénekké. Nem egymás és nem más másolatai vagytok, hanem ÖNMAGATOK tökéletes képei. Nincs semmi más a teremtésben, ami hozzátok hasonlíthatna. Örvendezzetek kedveseim, közel kerültetek a végső hajnalhoz, amikor is rávirradtok arra, hogy nincs már semmi más amit meg tudnátok tanulni és amit el tudnátok érni. Hiszen tökéletesek vagytok, így, ahogy vagytok.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne további munka - vagy akárhogy is nevezitek majd az újra megtalált képességeiteknek köszönhetően a további „teendőket” -, de abban biztosak lehettek, hogy ezt a szívetek teljes örömével végezitek majd. Az a gondolat, hogy „nem vagytok elegek, hogy kevesek lennétek” nem fog többet visszafogni benneteket. Fel tudjátok majd szabadítani azt az energiát, amely eddig a saját magatokban való kételkedésetek miatt tartott vissza benneteket. Pusztán ez az energia elegendő ahhoz, hogy világotok teljes forradalmát ellássa üzemanyaggal. Nem látjátok tisztán, de ez az energia nagyon erős. Egy hatalmas erő, amelyet eddig az egész emberiség lebénítására használtak fel. Ahogy csatlakoztok az önbizalom és büszkeség erőmezejéhez, le lesztek nyűgözve, hiszen ez egy végtelen mező. Meg fogtok találni mindent, amire csak szükségetek van. Még többet is ahhoz, hogy szó szerint a világ tetején/csúcsán érezzétek magatokat.
Ugyanabból az anyagból vagytok, mint a csillagok. Ti csillagok vagytok, s sokkal ragyogóbban csillogtok, mint azok a „sztárok/csillagok”, akik a média címlapjain parádéznak. Hamarosan a világotok minden sarkában megszólalnak majd a harsonák, ahogy egyre többen ismeritek fel valódi/ teljes képességeiteket. Egy emlékezetes nap lesz, kedveseim, hiszen az alkalmatlanság képzelt falai végleg leomlanak, soha nem épülhetnek fel újra. Ekkor már semmilyen külső erő sem képes elhomályosítani fényeteket, és látni fogjátok, milyen vakítóan is ragyogtok (mindannyian). Nem csak a ti világotokat ragyogja be, hanem az Egész Teremtést is. Ahogy majd elengeditek a rátok helyezett igát (mely lehúz benneteket), úgy mindenkit fel fogtok emelni a magasabb szférákba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)