145. rész (2012. május 28.)

Az emberiséget már a kezdetek óta foglalkoztatta a nagyobb és jobb utáni kutatás – hozzátesszük, jogosan. Ez a bolygó úgy lett megtervezve, hogy egy kiindulópont legyen. Egy olyan hely, ahol a lélek visszamehet evolúciója legelejére, és elkezdheti az útját a tökéletesség felé. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy a mindent-átfogó jelenlét felé, mert a „tökéletesség” kifejezés nagyon elfogult jelentéssel bír az embereknek. A tökéletességre hajlamosak vagytok úgy tekinteni, mint valami hibátlan - és sokatok számára elérhetetlen - állapotra. A mi értelmezésünkben, viszont azt jelenti; hogy valaki ismeri saját maga középpontját. A ti világotokban a tökéletesség egyfajta akadály, egy túl magas kerítés, melyről úgy érzitek, hogy nem tudjátok átugrani. Emiatt sokan értéktelennek, vagy „nem-elégnek” érzitek magatokat. Nos, elmondjuk, nincs kerítés. Ti már most is tökéletesek vagytok - úgy ahogy vagytok -, de sokan közületek még mindig túl sok akadályt helyeztek az önfelfedezésetek útjára. Ez a kiképzőhely(a Föld bolygó - Tom) sokkal nagyobb kihívóbbá vált, mint amilyennek eredetileg tervezték.


Mindenki azért jött erre a helyre, hogy tanuljon és olyan életet éljen, amely tele van megmérettetésekkel. Mindez azért, hogy még jobban lenyűgözzétek saját magatokat az által, amik belül vagytok. Viszont, az önző célú lények olyan körülményeket teremtettek, amelyek gátat/akadályt képeztek az önfelfedezésetek útján. Innen ered a hiányosságotok, valamint a teljes erőtlenségetek érzete, amely lehetővé tette, hogy ezek a banditák foglyul ejtsék az emberiséget.

Mint tudjuk, azért jöttetek a Föld bolygóra, hogy újra felfedezzétek önmagatokat, az úgynevezett hagyományos emberi életet élve, időről-időre, végigjárva az emberi tapasztalatok mindkét végletét. Ez egy olyan hely, ahol rengeteg olyan dolgot tudtok megtapasztalni, amit máshol nem lehet a multiverzumban. Olyanok vagytok, mint a homokszem a kagylóban, amelyből gyönyörű, tökéletes gyöngy jöhet létre. Ezt a tanulási utat, viszont megszakították azok, akiknek érdekükben állt a bolygótokat a piszkos kis játékukra használni. Nos, a játékuk véget ért és eljött az idő, hogy visszatérhessetek a régi fejlődési úthoz. Nem úgy értjük, hogy visszafelé fogtok menni, hanem, azon az úton haladtok majd tovább, amely elősegíti valódi énetek felszínre kerülését. A folyamat fel is gyorsult. Eljött az idő, hogy az első emberek átlépjék azt a küszöböt, ahol végre felfedhetik a választ arra a kérdésre, mely oly régóta ott lapul az emberiségben; „Ki vagyok én valójában? Mi a teljes lehetőség (potenciál) bennem, és hogyan használhatom fel mindenki előnyére?”

Ahogy a félelem elveszíti fogását, ezek az igazságok mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. Akkor végre elmondhatjátok, hogy tökéletességre fejlesztettétek az önfelfedezés művészetét és befejeztétek az utat önmagatokhoz. Amit pedig ott találtok, valóban mágikus lesz, hiszen kinyitja a gátakat, s mindaz beömölhet hozzátok, ami eddig titokban volt tartva. Titokban, már a legelső pillanattól fogva, ahogy csak beléptetek az emberi testbe. Többet nem úgy fogtok magatokra tekinteni, mint akik hiányosak. Hibáitokban(is) a tökéletességet fogjátok látni, mind kívül, mind belül. Hiszen rá fogtok jönni (fel fogjátok ismerni), hogy ezek a „hibák” (is) a tökéletesség jelei. Egyáltalán nem negatív dolgok, csupán ez tesz benneteket egyénekké. Nem egymás és nem más másolatai vagytok, hanem ÖNMAGATOK tökéletes képei. Nincs semmi más a teremtésben, ami hozzátok hasonlíthatna. Örvendezzetek kedveseim, közel kerültetek a végső hajnalhoz, amikor is rávirradtok arra, hogy nincs már semmi más amit meg tudnátok tanulni és amit el tudnátok érni. Hiszen tökéletesek vagytok, így, ahogy vagytok.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne további munka - vagy akárhogy is nevezitek majd az újra megtalált képességeiteknek köszönhetően a további „teendőket” -, de abban biztosak lehettek, hogy ezt a szívetek teljes örömével végezitek majd. Az a gondolat, hogy „nem vagytok elegek, hogy kevesek lennétek” nem fog többet visszafogni benneteket. Fel tudjátok majd szabadítani azt az energiát, amely eddig a saját magatokban való kételkedésetek miatt tartott vissza benneteket. Pusztán ez az energia elegendő ahhoz, hogy világotok teljes forradalmát ellássa üzemanyaggal. Nem látjátok tisztán, de ez az energia nagyon erős. Egy hatalmas erő, amelyet eddig az egész emberiség lebénítására használtak fel. Ahogy csatlakoztok az önbizalom és büszkeség erőmezejéhez, le lesztek nyűgözve, hiszen ez egy végtelen mező. Meg fogtok találni mindent, amire csak szükségetek van. Még többet is ahhoz, hogy szó szerint a világ tetején/csúcsán érezzétek magatokat.

Ugyanabból az anyagból vagytok, mint a csillagok. Ti csillagok vagytok, s sokkal ragyogóbban csillogtok, mint azok a „sztárok/csillagok”, akik a média címlapjain parádéznak. Hamarosan a világotok minden sarkában megszólalnak majd a harsonák, ahogy egyre többen ismeritek fel valódi/ teljes képességeiteket. Egy emlékezetes nap lesz, kedveseim, hiszen az alkalmatlanság képzelt falai végleg leomlanak, soha nem épülhetnek fel újra. Ekkor már semmilyen külső erő sem képes elhomályosítani fényeteket, és látni fogjátok, milyen vakítóan is ragyogtok (mindannyian). Nem csak a ti világotokat ragyogja be, hanem az Egész Teremtést is. Ahogy majd elengeditek a rátok helyezett igát (mely lehúz benneteket), úgy mindenkit fel fogtok emelni a magasabb szférákba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése