A
mai üzenetben a világegyetem rejtélyeibe szeretnénk betekintést nyújtani.
Lehet, hogy mesésnek fog tűnni, de rögtön az elején hadd jelentsük ki, hogy a
világegyetem sokkal többet foglal magába, mint amit az emberi szem vagy
bármilyen ember által alkotott mérőeszköz érzékelni tud. Az elmétek csak egy
leegyszerűsített formáját érzékeli mindennek. Számos embernek elég is ez a kis
játszótér, sőt még ennek a határait sem tudja felfogni, de néhányatok meg
szeretné találni azokat a kincseket, melyek rátok várnak. És most eljött az
ideje annak, hogy végre kiléphessetek ebből a szűk keretből és játszhassatok
velünk is. Viszont ennek érdekében számos tévhitet el kell engednetek.
Ugye
már érintettük az idő témáját. Azt, hogy a földi időképetek (időfogalmatok)
mennyire szűk (látókörű). Nem egyszerű feladat összpontosítva maradni, amikor
ráébredtek, hogy az idő nem valami állandó és változatlan dolog, hanem
képlékeny energia. Nagyon is élénk és mozgó. Az egész életvonalatok fogalmát is
szűk keretek közé zárjátok, és nem gondoltok arra, hogy hatalmatokban áll bármit
átállítani az előre meghatározott idővonalatokon. Mi tisztán látjuk, hogy
bármely apró jelenbéli cselekvés nem csak a jövőbeli eseményekre hogyan hat,
hanem azt is, hogy hogyan változtatja meg a már megtörtént eseményeket. Más
szavakkal, a „történelmünk” is képlékeny, állandóan változik, ahogy egyre
jobban fejlődünk. Annyi ember pazarolja az energiáját a múlt megbánására (a
régi sebek nyalogatására). Mi nem teszünk így, hiszen ha tudatosan valami
mellett döntünk, akkor az abban a pillanatban megváltoztatja a hozzá kapcsolódó
összes dolgot a múltban. Ez ugye nagyon zavarosnak tűnhet, de ez a
többdimenziós életmód természetes velejárója. Hamarosan nektek is olyan
természetessé válik, mint most a lélegzés. Ez nem egy megtanulandó dolog, hanem
csak vissza kell emlékeznetek rá. Ez a visszaemlékezési folyamat lehet, hogy
egy kis kihívással jár, hiszen annyi dolognak ellentmond, amit eddig
készpénznek (biztosra) vettetek.
Most
azt kérdezhetnéd, hogy mi köze ennek a világegyetemhez. Ahhoz, hogy teljes
tagjai lehessetek, fel kell ismerjétek, hogy a tudósaitok által lefestett kép a
világegyetemről nagyjából egy óvodás rajzára hasonlít. Csak a felszínt
kapargatják. Számotokra ez más lesz, hiszen képesek lesztek olyan dolgokat
látni, érezni, hallani, ami a többiek számára szó szerint nem léteznek.
Generációkon
át az emberiség úgy gondolta, hogy a titkok a térben vannak elrejtve, és egyre
kifinomultabb járműveket készített, hogy a világegyetem egyre távolabbi részeire
eljuthasson. Hatalmas antennákat építettek, évekig hallgatózva valamilyen
„intelligens üzenet” után. Ezt mi nagyon szórakoztatónak találjuk, hiszen a ti
és a mi világunk közti távolság apróbb, mint amit el tudtok képzelni. Nincs
szükség emberi kéz által épített rakétákra, hogy eljussatok partjainkra. Ahogy
már mondtuk, a multiverzum olyan, mint egy réteges torta, számtalan egymásra
fektetett valósággal. Ahhoz, hogy egyikből a másikba utazzatok, nincs szükség
űrruhára és hosszú ismeretlenbe vezető utazásra. Ahhoz, hogy ti is egy
szempillantás alatt tudjatok dimenziót váltani, szükséges, hogy többdimenziós
lénnyé változzatok, az agyatok és a fizikai testetek hozzá kell, hogy
igazodjon.
Visszatérve
a tudósaitokra, fel fogják fedezni minden formában a fényt, és át fogják írni az
eddig hiányos információt a világegyetemről. Ez helyes irányba fog téríteni
benneteket, nem fogtok kifutni az időből, legalábbis ti nem, akik az új
idővonalat választottátok. Azok, akik a régihez ragaszkodnak, ők gyorsabban
kifutnak az időből, mint gondolnák. Így most per pillanat az aprócska bolygótok
kétfajta embert cipel a hátán: azokat, akik a ragyogó új jövőben hisznek; és
azokat, akik „süllyednek a hajóval”. A kettőség két különböző vonalon nyilvánul
meg, és bátorkodunk úgy gondolni, hogy ti kedves olvasók valóban a ragyogó és
csillogó újhoz kapcsolódtatok. Üdvözlünk benneteket kedves lelkek, eljön
életetek legjobb „időszaka” (periódusa), ahogy ez a valóság lassan, de biztosan
kinövi és felülírja a régit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése