162. rész (2012. július 7.)

Kezdjük először is azzal, hogy ti mindannyian hosszú-hosszú utat jártatok be, mire ideértetek. Azt is kijelenthetjük, hogy a visszatérési pont már mögöttetek van(ergo, innen már nincs visszaút – Tom). Sokatoknak ez az utazás annyira fárasztó néha, hogy eszetekbe juthat: “tényleg megéri, illetve eljutok valaha is… az ígéret földjére, ahol a boldogság és béke vár rám?”. Ez érthető is, hiszen az energiák ide-oda lökdösnek benneteket és vannak időszakok, amikor kőkemény falba ütköztök, ilyenkor pedig a fájdalom és a kényelmetlenség még a legbátrabb szívűeket is kikezdi. Ahogy elmondtuk, a visszatérési pontot elhagytátok, az utazás a célig sokkal-sokkal rövidebb, mint a hátrahagyott út. Ez megint üres ígéretként hangozhat, hiszen soha nem fogunk pontos időpontot, vagy időintervallumot adni ezekben az üzenetekben. Ahogy már elmondtuk, ez a nyomáserősödés csak egy dolgot jelenthet: a folyamat kicsúcsosodik, így legalább abba az ígéretbe kapaszkodhattok, hogy közelebb vagytok a célhoz, mint eddig bármikor. Ez ugye, nem túl sok vigasz, de olyan közel vagytok, hogy szinte karnyújtásnyi a távolság.

Mint mindig, a körülöttetek lévő dolgok pont az ellenkezőjére utalnak, hiszen minden területen napi szinten problémák jelentkeznek, de ha mögé néztek azoknak a híreknek, amelyek katasztrófákról üzennek, akkor megláthatjátok a fény apró csillogásait is a bolygótok minden pontján. Ne csapjanak be a felszínes drámák, melyet oly hevesen hirdetnek. Csupán a legfelsőbb réteg, de alatta pedig sok-sok pozitív energia kezdi megvetni a lábát, valamint elveti az információját megannyi embertársatokba. Már említettük ezt a láthatatlan cunamit, mely cunami erőt gyűjt és koncentrikus körökben szétterül az egész bolygón. Ez a jótékony energia-cunami elkezdi átverekedni magát azon a vékony ködfátylon, amely oly sok mindent elfed és szó szerint leblokkolja a fényt. De most már nem lehet csak úgy leblokkolni, ezért egyre több ember kezdi látni a valódi világot ebben az új fényben. Amikor kinyitják a szemüket erre az új fényre, akkor ők is meg fogják hallani a hívást a szívükből és el fognak fordulni a régitől.

Ne feledjétek, nem minden embertársatok fog ugyanúgy reagálni. Hiszen azok, akik szeretnék befejezni(véghezvinni - Tom) ezt a katasztrófa ciklust a világotokban, nekik ez a fény csak felkorbácsolja a vérszomjukat és még jobban megőrjíti őket, hiszen halálfélelmük lesz ettől a bolygótokra történő fénybeáramlástól. Előreláthatatlan módon fognak reagálni, szóval ne lepődjetek meg, ha a harag, a gyűlölet és az erőszak szintje hirtelen feltör és bizonyos részét elárasztja a világotoknak. Ez a fény előrehaladásának jele lesz, tehát ne essetek bele a kitörő dráma csapdájába. Jusson eszetekbe, hogy ez csak egy játszma(előadás), amely azért van, hogy megtévessze a tömeget, azért, hogy azt gondolják, elveszítették az összes erejüket és már nem tudják megváltoztatni a bolygó irányát.

A többiek érezni fogják az erő feltörését és még jobban feltöltődnek ezekben a körökben, amelyekben a maradék sötétség előtör az emberek szívéből. Úgy döntöttek, nem törlik el a félelmet, hanem átölelik és őrzik teljes erejükből, s nem riasztja el őket semmilyen apró piszkos kis trükk sem, hogy meggyőzzenek annyi embert, amennyit csak tudnak arról, hogy a világ örökké egy sötét hely lesz. Nem lesz az, a jelenlétetek már garantálja, hogy ennek a hosszú folyamatnak más lesz a vége. A fény már megnyerte ezt az akarat-csatát, hosszan és keményen küzdöttetek ezért a győzelemért. Eljött az idő, hogy hátradőljetek és végignézzétek a régi szétesését. Persze nem maradtok feladatok nélkül miközben ezt nézitek, de ne feledjétek, hogy szemlélőként vegyetek benne részt(pontosabban NE vegyetek benne részt – Tom:)), nem pedig játékosként/színészként. A szerepetek nem a drámában való részvétel, hanem az, hogy továbbra is egyre több fényt sugározzatok a színpadra, és ezáltal a többiek is átláthatnak a színjátékon, s rájöhetnek arra, hogy ideje elhagyni a színpadot és beállni azok soraiba, akik beengedték oda a fényt, ahol eddig (minden felett) a sötétség uralkodott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése