179. rész (2012. augusztus 7.)

Ma további információt szeretnénk adni az időutazásról, hiszen rálátásunk van erre és lehet, hogy segíteni tud nektek az előttetek álló időben. Évszázadokon keresztül játszadozott az emberiség a korszakok közötti előre-hátramozgással, még fantáziatörténeteket is kreáltatok köréje. Tehát, úgy gondoljuk, hogy csak egy bizonyos módon ismeritek a fogalmat, amiről szólni szeretnénk. Mivel ez a téma sokatokat összezavarhat, így rögtön leszögezzük, hogy az idő számunkra nem ugyanaz, mint számotokra. Mint már említettük is régebben, az idő számotokra egy egyedüli réteg, mely két irányba terjed. A felfogásotok róla pedig az, hogy csupán úgy lehet navigálni benne, hogy élitek az életetek és követitek az órát/időt (lineáris időkoncepció – Tom).

Más szavakkal, az idő egy olyan tényező, amely bizonyos sebességgel fog kibontakozni. Bármi, ami történt fel van jegyezve az idővonalon emlékként és soha nem törölhető ki. Számunkra viszont, az idő egy összetett lény. Okkal használjuk rá ezt a kifejezést, hiszen nekünk az idő olyan, mint egy élő, lélegző lény. Egy olyan valami, ami alakítható/formálható és mindig áramlásban van. Az idő elvihet bárhová, ahová csak szeretnéd. Úgy használható, mint a meséitekben a varázsszőnyeg, amely a kívánt célpontba visz. Ehhez jön még az, hogy több rétege is van az időnek, melyek állandóan változtatják az alakjukat és irányukat, így semmi sincs „kőbe vésve”. Számunkra az idő egy eszköz, amely segítségével mélyebb belátást/rálátást és tisztább képet kaphatunk a dolgokról, így valószínűleg az egyik legértékesebb és leghatékonyabb eszköz. Az idő nekünk olyan, mint egy véget nem érő lehetőségforrás. Számotokra viszont olyan, mint egy kényszerzubbony, mely a markában tart. Ti önmagatokat az idő rabszolgájának látjátok. Jogosan, hiszen nem tudjátok elkerülni az időből való kifogyást. Számotokra az időszámítás az első lélegzésetektől az utolsóig tart. Csupán az az „idő” adatott meg, ami e kettő között történik, így a haláltól való félelem nagyon erős bennetek. Hiszen amikor meghaltok, kifogytok az időből, és semmi többet nem tudtok elérni az életetekben. Emellett sokan azt hiszik, hogy csupán egyszer próbálkozhatnak (egyszer élnek), így a félelmük még nagyobb.

Nekünk viszont az idő a végtelen lehetőségek forrása, így nincs bennünk az a félelem, ami bennetek megvan. Mi tudjuk, hogy nem csak egy bizonyos időintervallum engedélyezett számunkra. Az idő olyan, mint egy folyó vagy mint egy óceán, ahol kényünkre-kedvünkre manőverezhetünk. Ahová megyünk, új tapasztalatokat gyűjthetünk és tovább fejlődhetünk. Tehát, az óriási időóceánba lépünk és azokat a lehetőségeket választjuk/hozzuk magunkkal, amelyek készen állnak a megnyilvánulásra és szó szerint játszunk velük. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik új játékokat keresnek. Nem csak új dolgokkal, hanem más lelkekkel is. Így állandóan a történések végtelen változatosságának vagyunk kitéve, amelyek tágítják a látókörünket. Ez a látókör pedig addig tágul, ameddig csak szeretnénk. Hiszen mi tudjuk, hogy csupán apró részei vagyunk az idő és tér végtelen ciklusának. Örökké részei maradunk, így nincs szükség arról gondolkodni, hogy féljünk-e a haláltól. Számunkra a halál nem a vég, hanem egy átmenet a ciklus egyik fázisából a másikba. Amikor újra belevetjük magunkat az idő óceánjába és tovább keressük a tudást.

Tudjuk, hogy ez nagyon zavaros és nehezen érthető lehet, hiszen nektek az idő egy nagyon konkrét fogalom. Nem egy olyan dolog, amivel játszhattok, hanem amire figyelnetek kell. Az óra ketyegése mindig arra emlékeztet benneteket, hogy egyszer eljön az idő, amikor elveszítitek a csatát az idő ellen, és nem lesztek tovább részei a létezésnek. Higgyétek el, hogy ez a börtön csupán az emberiség elméjében van így. Nem vagytok foglyul ejtve ebbe a ketrecbe (a lineáris időbe), mint ahogy mi sem. Csupán ezt GONDOLJÁTOK, hiszen ezt hitették el azok a teremtmények veletek, akik úgy döntöttek, hogy bezárnak benneteket, mert ebből előnyük származik. Annyira szabadok vagytok, mint mi. Most pedig eljött az idő, hogy megízleljétek ezt a szabadságot. Az első úszóleckék megkezdődtek, de abban az állapotban, amikor nem vagytok teljesen éberek, így a benyomások még nem teljesen világosak/érthetőek. Viszont, azok lesznek és akkor hirtelen meg fogjátok érezni, hogy ez a lineáris idő hogyan veszíti el az erejét rajtatok. Akkor meg fogjátok érteni, hogy már előre-hátra és oldalt is tudtok ugrálni. Így fogalmazhatnánk ezt meg, de ezek az „irány” fogalmak is csak azért szükségesek, hogy megértsétek/felfogjátok ezeket a dolgokat. Nem mentek „vissza” az időben, csupán egy másik idővonalra váltatok, ugyanígy a „jövőbe” is. Nincs múlt és jövő, hiszen minden egy időben történik/zajlik, így nekünk nincs különbség a kettő között.

Már régebben elmondtuk, hogy ti valójában a „jövőből” vagytok. Ez igaz is, hiszen eredetileg olyan lények vagytok, akik abban az időkeretben is léteztek, amit az emberi elme több ezer évvel a jövőben való időnek hívna „most” (a jelenlegi időfelfogás fogalmával – Tom). Számunkra viszont, minden idő „most” van. Így nem kell gondolkodnunk olyan dolgokról, hogy holnap, vagy tegnap. Egyidejűleg léteznek, egyszerre a tér és idő folytonosságában. Így elérhetőek mindenki számára, amikor csak szükség van rá. Tudjuk, hogy ez zavaros, de számunkra olyan természetes, mint nektek a lélegzés. Ez egy alapvető törvény a teremtés minden résztvevőjének, mindenkibe bele van vésve, belétek is. Az egyetlen különbség, hogy ti elkülönültetek ettől a természetes ösztöntől, így a mostani állapototokban nehezen tudjátok felfogni.

Lesz, aki megkérdezi: „ez nem hoz létre teljes káoszt és zűrzavart?” – hiszen ti úgy gondolhatjátok, hogy ez csak még egy lehetőség arra, hogy az emberek visszaéljenek vele és tovább éltessék a kapzsi igényeiket. Nem, a válasz egyszerű és tiszta, mert minden alatt ott van egy egyszerű törvény. Az, hogy ezzel nem lehet visszaélni. Ezzel a végtelen energiaforrással nem lehet visszaélni a célból, hogy még több félelmet hozzanak létre. Az energia az ami. Így ez az energia olyan módon van őrizve, hogy eltűnik, illetve semlegesítődik/nullázódik, ha korrupt módon próbálják használni/elérni.

Itt van a bolygótok történelme is. Ti példái vagytok egy ilyen visszaélésnek, hiszen olyan lények által lettetek gyarmatosítva - szó szerint -, akik a saját kiegyensúlyozatlan vágyaikat élték meg ezen hadművelet végrehajtása során. Most viszont eljött az idő – minden tekintetben –, hogy ez az egész visszaálljék azáltal, hogy semlegesítődnek. A módszer ehhez pedig az, hogy le kell kapcsolni őket arról a(z energia)hálóról, amelyet létrehoztak és ráhelyezték/rávetítették a már meglévőre. Más szavakkal; elvágni őket attól a forrástól, amellyel visszaélnek. Már halljuk is a kérdést: „nos, és mi tart ilyen sokáig?”. Azt kell válaszolnunk, hogy az idő egy olyan fogalom, amely egészen más, mint ahogy ti használjátok. A Teremtés többi részében nem úgy van számontartva az emberiség történelme, mint ahogy ti tartjátok számon az évkönyveitekben. Ez a folyamat egyben nagyon-nagyon hosszú és ugyanakkor azonnali is. Hiszen az idő egy olyan dolog, ami hajlítható, tekerhető és formálható. Tudjuk, hogy erre felhördültök egy kicsit, így hozzátesszük, hogy nem vagytok magatokra hagyva, nem szórakozunk rajtatok, illetve nem lesünk benneteket kíváncsian. Ahogy már mondtuk, ez a folyamat alapos tervezéssel járt, így egészen az emberiség hajnalára nyúlik vissza. Úgy értjük, hogy a fajotok távolabbi múltjára/eredetére, mint ahogy arról nektek tudomásotok van.

Most nem részletezzük ezt, csupán ezt az apró töredéket adtuk meg. Nem csak az idő óceánja vár rátok, de a tudásé is. Arra vár, hogy belemerüljetek. Igazából ez az óceán egy és ugyanaz. Ez csupán egy ízelítő volt belőle, csak azért, hogy a kíváncsiságotokat felkeltsük. Lehet, hogy több kérdést hagy maga után, mint választ, de tudjuk, hogy megérintenek benneteket ezek a szavak. Azok az energiák, amiket hordoznak, pedig elkezdik felnyitni a bennetek lévő ajtókat/kapukat, melyeket korszakokkal ezelőtt zártatok le. Amikor eljön a megfelelő idő, még több üzenettel jövünk, ezt megígérjük. Ennyit mára.