"Először is köszönöm a kedves szavaitokat és kommentárjaitokat a szimbólumról, amit kitettem. Érdekes volt látni, hogy különböző módon érintett meg benneteket. Számomra ez jelképezi azt, hogy minden, amiben hiszek igaz és nem csak a képzeletem szüleménye. Ezért érintett meg oly mélyen álmomban. A vizuális bizonyítéka volt mindannak, amit itt érzünk, de nem láthatunk. Viszont hamarosan eljön a nap, amikor meg fogjuk látni, és tudom, hogy ez már nincs messze.
Amint a szünet előtti posztomban írtam, ez az utolsó néhány hét nagyon sok változást hozott. Nem csak számomra, de a körülöttem lévőknek is. Ezért van az az érzésem, hogy valami óriási változás előtt állunk. Nem csak egyénenként, hanem kollektíven is. Minden gyorsul és egyre hevesebb. Ugyan a 2012-es év már így is igazolta, hogy nagyon fontos év, mégis úgy gondolom, hogy az előttünk álló néhány hónap még több eseménnyel lesz teli.
Oly sok leckét megtanultunk az idén, mégis úgy érzem, a valódi leckék még csak most kezdődnek. Olyan, mintha mind érettségiztünk volna egy iskolában és egy nagyon-nagyon rövid nyári szünet után egy új iskolába lépünk továbbtanulni. Érzem a késztetést a továbbhaladásra, új ajtók kinyitására és önmagam különböző módon való próbatételemre. Más szóval, elvégeztük az előkészületi munkákat, eljött az idő, hogy igazán elkezdjünk kitágulni. Időnként fárasztó erről még csak gondolkodni is, de utána jön a felvillanyozottság és elindulnak a dolgok. Már nagyon várom, hogy mi vár rám az út következő kanyara után.
Az utolsó néhány hónapban óriási lépéseket tettünk meg. Még akkor is, ha ez nem tűnik így akkor, amikor a fizikai testünk cselekszik, vagy amikor belenézünk a hírekbe. Mégis tudom, hogy ez a világ lassan egy olyanná változik, amelyről oly régóta álmodunk. A munka nem ért véget, eljutottunk egy fontos pontra, ahonnan elkezdődhet a legérdekesebb szakasz. Mint mindig, most is fontos gondoskodnunk magunkról, és segítségért nyúlni ki, amikor a szellemünk úgy érzi, hogy nem hajlandó tovább menni. Tudom, hogy mindannyiunknak megvannak azok a pillanatai, amikor úgy érzi, nem tud tovább haladni, nem tud még egy ilyen napot végigcsinálni, de azt is tudom, hogy nagyon erősekké váltunk az utolsó pár hónapban. Tehát képesek vagyunk szembenézni bármivel, ami elébünk kerül. Legalábbis addig, amíg nem feledjük el, hogy nem vagyunk egyedül. Itt vannak nekünk a többiek, sőt a „láthatatlan” oldalon is van segítség.
Várom az új leckéket, és az osztálytársakkal való találkozást, akár újak vagy régiek. Tudom, hogy csodálatos lesz együtt, még akkor is, ha a suli hosszú és kihívásokkal teli. Tudom, hogy szeretni fogjuk az összes tananyagot. Megígérem, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy segítselek benneteket, amikor a leckék túl nehezek. Remélem, ti is ezt fogjátok tenni felém :)
Szeretet és fény,
Aisha"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése