Annak ellenére, hogy ez most keresetlen tanácsnak tűnik, ebben a pillanatban mégis arra ösztönzünk benneteket, hogy ne adjátok meg magatokat a nem annyira fontos részeitek nyavalygásainak. Többek vagytok a fizikai testetek sajgásánál és fájdalmainál, illetve az elmétek állandó, kitartó aggodalmánál. Olyan szilárdak vagytok, mint a kőszikla, olyan erősek, mint a Világegyetem. Úgy gondoljuk, meg tudjátok találni az utat ennek az újra-felfedezéséhez a napokban. Ne vegyétek a fenti sorokat kritikának. Nem az, csupán emlékeztető arra, hogy sokkal keményebb dologból faragtak benneteket, mint a látszólag törékeny fizikai testetek, bármennyire is akar erről meggyőzni az elmétek. A szellemetek már szárnyal, de az emberi részeitek kétségbeesetten próbálnak még visszahúzni benneteket. Muszáj elengedni a fületek mellett ezt az elégedetlenséget, hiszen ezen részeitek csupán megpróbálnak visszatartani a valódi énetekhez való újrakapcsolódástól. Igen, megértjük, hogy ez egy nagyon-nagyon nehéz rész(e a folyamatnak), hiszen mindez a kényelmetlenség nagyon sok teret foglal le a mindennapi életetekben. Mégis elismételjük, bármikor is léptek át ezen az elégedetlenség-falon, békét és kényelmet fogtok találni. Akkor pedig közelebb emelkedtek a valódi énetek szintjéhez, ahol az erőtök sokkal nyilvánvalóbbá válik, mint az emberi gyengeségeitek, valamint elég türelmet fogtok találni, hogy kitartsatok.
Figyeljetek oda és meg fogjátok hallani, hogy ezek a hangok valójában mik is. Csupán az emberi testetek minden részének kétségbeesett jelzése, mely abból ered, hogy félnek az elmúlástól, amint tovább folytatjátok a szabadság felé vezető utatokat. Valójában határtalanok vagytok, így áttörtök a régi korlátokon, de ahogy észrevettétek, ez nem történik anélkül, hogy jelentős ellenállással és vonakodással találkozzatok. Ne engedjétek, hogy ezek a kisebb részeitek visszatartsanak abban, hogy elérjétek a dicsőséges szabadságot, amely már vár rátok a következő sarkon. Ne engedjétek, hogy az elégedetlenség meggyőzzön benneteket arról, hogy ez a végcél csupán képzeletbeli. Amennyiben az lenne, nem is hallanátok őket (az elégedetlenség hangjait – Tom). Már rég csendben lennének, sőt, fel sem emelték volna a hangjukat. Hiszen akkor jól tudták volna, hogy nincs szükség benneteket elrettenteni a régi börtönből való meneküléstől. Abból a börtönből, melyhez olyannyira ragaszkodnak. Mivel a régi korlátozás lenullázódik abban a pillanatban, ahogy kiléptek ezekből a korlátokból/határokból, nem is csoda, hogy ekkora felhajtást csinálnak annak érdekében, hogy összezavarjanak és visszafordításra késztessenek.
Le a kalappal előttetek, kedveseim! Mindez a zaj csupán elterelés, a növekvő hangja pedig a biztos jele annak, hogy igen közel kerültetek a végső lépcsőhöz. Már nincs visszafordulás, és ezt jól tudja minden egyes részetek is, de ez nem fogja elhallgatni a félelem és szenvedés/aggodalom belső kórusát. Jusson eszedbe, minél hangosabban sikítanak, annál közelebb vagy a korlátoktól való szabadsághoz. Te vagy az erősebb még akkor is, ha úgy érzed, már majdnem legyőztek és megtörtek. Arra ösztönzünk benneteket, hogy ne adjátok meg magatokat ezen apró részeiteknek. Annyival többet érdemeltek, mint amit ezen apró félelemrészeitek akarnak nektek. Megérdemlitek, hogy újra egyek legyetek. Egyek a szellemetekkel, egyek az Egész teremtéssel. Tehát ne álljatok meg a vágányotokon, ahogy ezek az apró bukkanók megpróbálnak eltéríteni titeket. A jövő annyival ragyogóbb, mint amit ezek a hangok próbálnak elhitetni veletek. Lélegezzetek és haladjatok tovább. Tudjátok azt, hogy nem fogtok elbukni egyáltalán. Még akkor sem, ha úgy érzitek, hogy a kétségbeesés csordul rátok minden irányból. Minden egyes légzéssel előrébb haladtok. Az elégedetlenség kórusának növekvő hangja pedig igazolja ezt azáltal, hogy újabb végítélet és kárhozat üzenetét küldi számotokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése