Sokszor említettük azt a tényt, hogy nem csak magatokat emelitek ki a mocsárból, melybe oly régóta ragadtatok, hanem a cselekedeteitek által a többieket is arra késztetitek, hogy csatlakozzanak hozzátok. Tudjuk, hogy ez nem új téma, de megéri elismételni, hogy ne csússzon ki a memóriátokból. Amikor kicsúszik, két dolog történik. Először is elvesztitek az utatokra való összpontosításotokat/fókuszotokat és azt gondoljátok, hogy elvesztettétek azt a létrát, ami a sötétségből a fénybe vezet. Emellett még az az érzetetek is megvan, hogy ti feleltek a többiek fény felé haladásáért. Mindkét dolog nagyon káros és egyik sem rész a valódi utatoknak.
Az utatok az, hogy a fény felé haladjatok, és lehorgonyozzatok/földeljétek azt, ezáltal megszilárdítva a fényt a bolygótokon. Érdemleges munkát végeztetek ez irányba, függetlenül attól, hogy gyakran visszanéztek a sötét mélységbe és nem veszitek észre azt a ragyogó fényt, amiben már álltok. Eljutottatok arra a pontra, ahonnan már nincs visszafordulás. Annak ellenére, hogy úgy érzitek, a talpatok még a tavalyi hálóba tekeredett, a lelketek már a friss holnapból lélegzik. Amikor pedig ebből lélegeztek, a friss levegő eléri/megérinti azok tüdejét is, akik még a régi mocsokban ragadtak. Már csupán az önmegszabadítás cselekedetei által szabaddá teszitek a többieket is. Az viszont a régi mocsokba vezet vissza, ha úgy gondoljátok, hogy hátra kell maradnotok és a többieket ki kell onnan tolnotok.
Ti az útmutatók vagytok, ahogy már sokszor elmondtuk. Egy olyan időszak felé tartotok, amikor úgy fog tűnni, hogy a sötétség hatalmasra növekszik. Amikor úgy fog tűnni, hogy a negatívitás teljesen elnyeli azokat a dolgokat, amiket biztosra vettetek. Azért teszi ezt, hogy erősebbé tegye magát, mint amilyen valójában. Hiszen ez a sötétség már elveszítette azt a területet, amiért oly nagyon küzdött. Elveszítette a területet, és soha többet nem tudja visszafoglalni, de ahogy egyre jobban kicsúszik a markából, bizonyosan nagy műsort fog előadni, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa. Tehát csak a saját fényetekre van szükségetek, kedveseim, semmi másra nincs. Már annyit összegyűjtöttetek ebből az életadó anyagból, hogy szabadon tudtok lélegezni akkor is, amikor az embertársaitok úgy érzik, hogy a szabadság utolsó lélegzetét is kiszippantották a tüdejükből.
Ne feledjétek, csupán azáltal, hogy szabadon lélegeztek, a többieket is segítitek, hogy lélegzethez jussanak. De senki nem fogja azt kérni, hogy a fényeteket adjátok másoknak. Ez egy figyelmeztetés, hiszen sokan vannak abban a tévképzetben, hogy ha nem adják a többieknek a saját fényüket, akkor kárhozatra kerülnek. Ez nem így van. Hiszen csak azok maradnak talajközelben, akik úgy döntöttek. Akik a levegőbe szeretnének emelkedni, azok fel is fognak. Persze hasonlatokban fogalmazunk, de az üzenet így is érthető. A ti feladatotok az, hogy nyugodtak maradjatok és összepontosítottak annyira, hogy be- és kilélegezzétek a fényt. Csupán ekkor tudnak a többiek követni benneteket. Ha belevetitek magatokat a mélybe azért, hogy a többieket kitoljátok onnan, akkor nem tudnak kijönni. Ekkor csupán belesüppedtek a drámáikba és szomorúságukba, veletek együtt pedig sokan másik is. Szóval, maradjatok ahol vagytok, tegyétek azt, amit eddig is oly remekül tettetek. Testesítsétek meg a Forrást a teljes hatalmával, így továbbra is tartóoszlopai tudtok maradni ennek a széteső világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése