303. rész (2013. április 25.)

A hullámok már rég ideértek, de még mindig vannak olyan emberek akik úgy gondolják, hogy egyáltalán semmi sem történik. A port rugdossák és arra panaszkodnak, hogy minden mozdulatlan. Valóban így van? Arra ösztönzünk benneteket, hogy nézzetek körül és tekintsetek a mindenfelé bezúduló energiákra. Nem csupán a hasonszőrű emberek szívében, hanem távolabb is. A világotok ugyanis kezd túllépni azon a köztudaton amit felső korlátnak véltetek. Felső korlát azoknak akik nem annyira ”nyitottak” az új üzenetekre. Ugyanis előrefelé mozognak ők is, még ha nehéz is ezt észrevenni, mégis így történik minden egyes nap folyamán.

Az üzenet tehát a régi: Ne feledjétek el a szándékotokat a megfelelő irányba összpontosítani, ugyanis akkor valóban láthatjátok az eredményeket. Nem azért mert ti hoztátok létre ezeket, hanem mert ti is korlátozva tudtátok felismerni a fény hatásait. Hiszen évezredeken át arra voltatok kényszerítve, hogy egy mindenfelől körbevevő falat bambuljatok. Most viszont amikor ez az áthatolhatatlannak tűnő fal sok helyen ledőlt, sokan még mindig kitartóan a megmaradt romokat bambulják. Mintha mi sem történt volna. Kétségbeesettnek érzitek magatokat, úgy gondoljátok mindez a munka hiábavaló volt. Viszont, ha hajlandóak vagytok a figyelmeteket más helyre összpontosítani, (és sok esetben csak néhány centiről volt szó) ti is megláthatjátok, hogy ami valaha áthatolhatatlan erődítmény volt, ma már sok helyen ki van lyuggatva. Ti is tudtok olyan helyet találni ahol könnyű átlépni a romokat és társulni a külvilághoz.

Nem azért mondjuk ezt, hogy lehordjunk benneteket. Csak emlékeztetni szeretnénk titeket, hogy bizonyos értelemben már most is jobb helyzetben vagytok, mint amit valaha is jövőnek képzeltetek el. Ez mindig úgy működik, hogy a megfigyelő szemei határozzák meg a ”valóságot”. Amennyiben úgy döntenétek, hogy még mindig a falat bámuljátok, akkor a fal jó sokáig fog rabul ejteni benneteket. Viszont ha úgy döntötök, hogy megváltoztatjátok a figyelmetek helyét, kiszaladtok és csatlakoztok azokhoz a szabad lelkekhez akik a szabadság édes levegőjét lélegzik, akkor a valóságotok követni fogja ezt. Figyeljetek oda mihez kötitek magatokat, hiszen a ragasztó nagyon erős. Engedjétek meg magatoknak azt a szabadságot, hogy egy fényesebb világhoz kötitek magatokat. Ugyanis ez a világ már létezik és napról- napra egyre fényesebbé válik. 

A falak nem fognak gyorsabban ledőlni attól, hogy ütitek őket és minden erőtöket rájuk összpontosítjátok. Ezek a falak abban a pillanatban ledőlnek ahogy kiléptek mögülük. Adjátok hát meg magatoknak ezt a szabadságot, hiszen, ha továbbra is mögöttük maradtok azzal csak erősítitek őket. Ez pedig sem nektek, sem a többi embernek nem segít. Azért vagytok itt, hogy áttörjétek a falat azáltal, hogy elengeditek a félelmet amely a falak közé korlátozott benneteket. Ezt úgy tudjátok elérni, ha elengeditek a figyelmeteket a falakról. Engedjétek el azt a gondolatot, hogy ti faltörő kosok vagytok, nem ez a szerepetek. A ti szerepetek az, hogy átrepüljetek ezeken a falakon a gyönyörű szabadság- szárnyaitokkal. Amint elhagyjátok a földet, ezek a régi falak leomlanak. Csak így tudjátok biztosítani azt, hogy a régi börtön ne létezzen tovább annál, ameddig léteznie kell.

Könnyű rábólintani ezekre az elvekre, (mint ahogy meg is bizonyosodhattatok róla) de egy egészen más dolog az, hogy rábízzátok magatokat a szárnyaitokra és átlépjetek mindezen. Ne várjatok sokáig, különben lemaradtok a mókáról. Amint odaértek a másik oldalra, sok szeretet és nevetés vesz körül benneteket. El is felejtitek azonnal a hosszú börtönéveket. A memóriátok tisztára törlődik, többé nem pazaroltok egyetlen gondolatot sem arra, hogy:”mi lenne ha”, vagy ”miért tettem azt”, illetve ”miért nem történt előbb”. Akkor újrakezdtek mindent, az energiátokat a teremtésre fogjátok összpontosítani, nem pedig a szomorkodásra. Ilyen az amikor új (tiszta) lappal kezdtek. A Világegyetem összes színe ott lesz amelyből választhattok és megfesthetitek az első képeteket arról az életről, amelyet el is kezdtek élni.