Az
utóbbi időben egyre jobban növekszik azon emberek száma, akik
fizikai vagy mentális tünetekre panaszkodnak. A depressziótól és
kiábrándultságtól szenvedő emberek száma hatványozottan
növekszik. Ezt a nyugtalanságot sok fiatalemberben megláthatjátok.
Az előző generációkkal ellentétben, ők nem hajlandóak
automatikusan beállni a felnőtt életbe – tanulásból egyből a
munkába. Egyszóval, az eddig normálisnak vélt életciklus többet
már nincs így. Az előttük álló út egyre zavarosabbnak látszik.
Sok haragot és elégedetlenséget fogtok látni ezekben a
fiatalemberekben, akik keresztül látnak az emberi életre helyezett
illúziórétegen. Azon az illúzión, amelyben a ”helyes” dolog
az volt, ha az egyén szerint a szülei útját/ lépéseit követi.
A világ fejlettebb részein ez abban nyilvánul meg, hogy nem
hajlandóak beállni a sorba, az úgynevezett karrierépítésbe. Nem
hajlandóak az elődjeik, rabságban lévő életét élni. A
”normális” életet valósan átlátják. Azt, hogy ez egy
mókuskerék, amelyben az emberek azzal küzdenek, hogy a felszínen
tudjanak maradni a pénzügyi dolgokban. Számukra az elődeik élete
egyre üresebbnek tűnik és keresik a lehetőséget, hogy el tudják
kerülni ezt a csapdát.
A
világ kevésbé fejlett részein, egyre nagyobb éhség lesz a
szabadságra és tudásra. Egy olyan éhség, ami még a jómódú
világrészt is felülmúlja. Ezen részeken a lélek valódi ereje
elkezd átszivárogni. Ők többet nem hajlandóak kitenni magukat az
uralkodóknak és zsarnokoknak. Nem hajlandóak többé
tudatlanságban és szegénységben élni. Ott a félelem fátyla
egyre jobban elvékonyodik, sokan már rátaláltak a saját
hangjukra. Szóval láthatjátok, hogy egy bizonyos ”földalatti”
áramlás van folyamatban. Ez az áramlat, egyre jobban láthatóvá
válik. Az embertársaitok közül egyre többen törlik ki a
pókhálót a szemükből, fülükből és szívükből. Az eredmény
pedig hatalmas lesz. Hiszen a bolygó egyetlen részén sem tudja
néhány megkeményedett egyén uralni azt az erőt, amely elkezdett
megmozdulni a szívetekben.
Olyan
ez, mint amikor egy kis patakot erővel, túl sokáig eltorlaszoltak.
A szabadság áramlatai valahogy megtalálják az utat, hiszen nem
hajlandóak továbbra is mozdulatlanok maradni. A gáton repedések
jelentek meg. Először kicsiny szivárgásnak fog tűnni, de
hamarosan hatalmas áramlattá növekszik. A felszabadult emberek
pedig ismét megtalálják az útjukat, amelyről erővel
letérítették őket. Szóval számos tünet fog megjelenni.
Rajtatok kívül egyre többen fognak átlátni az illúzión, mely
oly régóta rabságban tartotta őket. Többet nem találnak
elégedettséget az életükben, elkezdenek újabb, még
beteljesítőbb életmódokat találni. Ne lepődjetek meg, ha azt
látjátok, hogy sokan a saját sötét sarkaikban fogják keresni a
megoldást. A belülről tápláló haragból és fájdalomból
fognak meríteni. Sokan viszont a belső békéhez és örömhöz
fordulnak, a cselekedetüket ez fogja irányítani. Azok akik a
haragjukra hallgatnak, sokkal feltűnőbbek lesznek és láthatóbbak,
mint azok akik a fényt választották. Szóval ne csapjon ez be
benneteket, a világ nem lesz sötétebb hely. A fókuszotok viszont
azokon kell, hogy legyen, akik szívében a fény erősödik, nem
pedig azokon az egyéneken, akik a rombolást választják a bennük
lévő fájdalom és szenvedés hatására.
Hadd
legyen ez egy emlékeztető, hogy a puszta jelenlétetekkel segíteni
tudjátok az embertársaitokat a saját fényükre való
ébredésükben. Pusztán azáltal, hogy önmagatok maradtok és,
hogy nyugodtan a fényben álltok, ők is sokkal tisztábban tudják
meglátni a saját fényüket. Így képesek lesznek levenni azt a
szemüveget, amelyet azért tettek rájuk, hogy megpróbáljanak lent
tartani benneteket minden elképzelhető módon. Hadd fejezzük be
ezt az üzenetet azzal, hogy elmondjuk: Ti helyettesíthetetlenek
vagytok ebben a folyamatban, ti vagytok a fáklyák, akik az utat
bevilágítják és akik utat mutatnak a több ezer embernek. Így
kevésbé fognak belegabalyodni a tüskés bokorba, amely látszólag
körülveszi őket. Amennyiben elfeledtétek volna, hadd
emlékeztessünk benneteket arra, hogy ti vagytok az útmutatók, nem
pedig a pásztorok. Az egyedi feladatotok az, hogy abba az irányba
lépkedjetek, amerre eddig is mentetek. Bízzatok abban, hogy azok
akik úgy döntenek, követni tudják a nyomotokat.
Ne
lassítsatok le, ne nézzetek vissza! Hiszen ez csupán lelassítaná
azokat, akik utánatok jönnek. Eljött az idő, amikor magabiztosan
kell előre lépkedni kedveseim. Tudjátok, hogy nélkületek
egyáltalán nem lenne út, amit követni lehetne, azok számára
akik épp elkezdik felébreszteni magukat.