192. rész (2012. szeptember 7.)

Az emberiség már régóta próbálja elszakítani magát a láncaitól. Nagyon jól haladtok a siker felé. A láncok már eléggé fellazultak ahhoz, hogy kicsusszanhassatok belőle, de ez még nem nyilvánvaló számotokra. Így sokan továbbra is úgy folytatják az életüket mint eddig, ugyanazt a nehéz terhet cipelve. Hamarosan meg fogjátok látni ennek igazságát, és érezni fogjátok, hogy ez a nehéz félelem-poggyász leesik a hátatokról. Úgy, mint ahogy a víz csúszik le a csúszós felületen. Ez a régi, belétek ivódott mártíromság már csupán illúzió. Úgy, min ahogy oly sok minden körülöttetek.

Már szóltunk arról, hogy az elmétek nagyon-nagyon lassan ébred rá arra a tényre, hogy az a szabadság, amelyet oly régóta kerestek már itt van. Úgy, ahogy a hiányzó végtagot még sokáig érezni lehet, az elme is regisztrálni fogja azt, hogy nem vagytok szabadok és még mindig vágyakoztok a szabadságra. Ez érthető, hiszen az elme úgy lett beprogramozva, hogy ehhez a hithez ragaszkodjon. Máskülönben azok, akik irányítanak benneteket már rég elveszítették volna a felettetek való hatalmukat. Amint ez az igazság kiszivárog, úgy minden, ami lent tart benneteket/leláncol el fog olvadni. Olyan nincs, hogy részben szabad ember. Vagy teljesen ez az elmetompító hatás alatt vagytok, mely hatékonyan meggyőz arról benneteket, hogy erőtlenek vagytok; vagy megtaláljátok az igazi erőtöket. Amikor ez bekövetkezik, nincs az a lánc/béklyó, amely vissza tud tartani benneteket. Amint hozzákapcsolódtok a belső erőtökhöz, semmi nem tud visszatartani abban benneteket, hogy levessétek magatokról ezeket a mű-akadályokat.

Már most ebben az igazságban vagytok, semmilyen félelemkeltés nem tud benneteket visszazárni a rácsok mögé. Kivéve, ha ti magatok nem mondotok le az újonnan megszerzett szabadságotokról. Amennyiben azt választjátok, hogy visszahátráltok a félelembe, a műsor hatására, amit ezek az elnyomók játszanak, nos, akkor ezek a rácsok ismét megszilárdulnak. Ez történik velük, ha úgy döntötök, hogy visszaléptek a régi zárdába. Szóval, ez a szabadsághiány csupán az elmétekben jött létre. A szívetekben lévő igazsággal viszont nem ér fel, csak azt kell akarnotok, hogy előjöjjön. Ekkor nincs a világon az az akadály, amely vissza tudna tartani benneteket. Nincs az a dráma, amely meg tudna arról győzni benneteket, hogy visszalépjetek a régi ketreceitekbe, mely félelemből és gyengeségből áll.

Tartsatok ki, kedveseim. Ne engedjétek, hogy a félelemmel teli elme meggyőzzön benneteket arról, hogy vissza kell fordulnotok. Máris kiszabadítottátok magatokat, még akkor is, ha annyi minden körülöttetek mást mond. Mindegy, hogy miről próbálnak meggyőzni benneteket ezek a hangok. Hadd kiáltsák csak, amit akarnak, ti már tudjátok a jövőbe vezető irányt. Nem javasolt visszalépni a múlt börtönébe. Ha a biztosat választjátok a bizonytalannal szemben, akkor viszont ott fogtok kikötni. Együtt azokkal a lelkekkel, akik nem voltak hajlandóak a szívük hangjára hallgatni. Vessétek le magatokról a régi út/életmód illúzióját, és bátran lépdeljetek előre az ismeretlen területekre. Ez az egyetlen módja annak, hogy megtaláljátok azt, amit kerestek. Itt fekszik a jövőtök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése