A Gyakornok kézikönyve 1. rész (2012. szeptember 25.)

Ma reggel a meditáció során átadták "A Gyakornok kézikönyve" első leckéjét, valamint újra elkezdtem értekezni egyik vezetővel. Évekkel ezelőtt mutatták be, úgy írták le, hogy ”A mágus”, illetve az alkimista. Egy olyan egyén, aki képes a jelent valami újjá változtatni. Én egyszerűen csak ”Tanítónak” hívom. Ő egy idős és bölcs ember, teli szeretettel. Távolról már figyelt engem az utóbbi években. Nagyon különleges élmény volt újra kapcsolódni hozzá. Azért jött, hogy segítsen ebben az új munkámban.

Nagyon heves tapasztalat volt ma reggel, még most is mindent tisztán látok belőle az elmémben. Először kivezetett, mert szeretett volna egy képet mutatni arról a szerepről, amit ebben az egészben betöltök. Arra kért, hogy nézzek szét onnan, ahol álltam. Gyönyörű zöld tájat láttam, teli gazdag földdel, folyókkal és kis településekkel. Arra kért, hogy figyeljek fel az utakra, amelyek mindent összekötnek. Azt mondta, ez lesz a szerepem, hogy utat építsek a gazdag földek és az emberek között. Azt is elmondta, hogy most olyanok vagyunk, mint a kiéhezett emberek, akik alig tudnak már élni. Miközben a földeken, melyet nem látunk, minden kiszárad, mert nem gondozzák, a termés pedig nincs betakarítva. Ezentúl viszont képesek leszünk összekötni ezekkel az utakkal az embereket és a termőföldeket. Képesek leszünk felszántani, bevetni, gondozni és betakarítani. Mégpedig olyan termést, ami örökre fenn fog tartani bennünket. A földek pedig még termékenyebbé válnak, mert gondozzák őket. Minden és mindenki jólétben, harmóniában  lesz együtt. Ez egy olyan gyönyörű és békés kép volt, annyira erős képeket rakott a fejembe. A ”gazdag termőföldek” amiről beszélt, képviselik az összes tudást és információt, amelytől el voltunk vágva. Az ”utak” pedig a csatornákat képviselték (olyanokat, mint én is). Azt is elmondta, hogy az elején ez nekem nagyon nehéz munka lesz, de nem kell egyedül csinálnom. Számos emberek vannak, akik ugyanezt az üzenetet kapják a világon a napokban, így a világ minden táján elindul a dolog. Egyre több ember fog önkéntesen kapcsolódni ebben a nagy feladatban, hogy összekapcsoljunk mindent. Tehát ezek az ”utak” nagyon gyorsan fognak növekedni. E mellett persze, a láthatatlan testvéreink is támogatnak. 

Eljött az idő a tanításra, az első leckére. Egy nagy szobában voltam néhány tanulóval. A mai lecke nagyon érdekes volt. A tanár (nem a vezetőm, egy másik) egyfajta ”membránt” mutatott nekünk, valamilyen fajta, átlátszó film anyagot, amellyel mindent be lehet borítani. Ez a membrán igazából egy intelligens elő membrán. Azt mondta nekünk, hogy ezt az anyagot arra lehet felhasználni, hogy a most létező gépeinket átalakítsuk olyanokká, amelyek nem annyira ártalmasak számunkra és a környezetünk részére. Ez egy szédítő/ megdöbbentő dolog, de nagyon is érthető számomra, hiszen így rövid idő alatt szinte mindent át tudunk alakítani. Azt is elmondta, hogy ők fogják biztosítani a nyersanyagot ehhez a ”membránhoz”, mi pedig elvégezzük a munkát, olyan módon kalibráljuk újra a gépeinket, hogy azok hasznosak legyenek, nem pedig károsak. Ez volt a mai lecke vége, el is hagytuk a tantermet és elkezdtem leírni mindent. Arra utasítottak, hogy ezt az egészet osszam meg veletek, nagyon érdekes lesz, mivé fog ez az egész kinőni. Biztos vagyok abban, hogy ez az egyik módja annak, hogy az ”útépítők” összekapcsolódjanak.  

Igen, a dolgok felgyorsultak, úgy érzem mágikus idők várnak ránk! A fátyol gyorsan vékonyodik, képesek leszünk egyre jobban és jobban összekapcsolódni azokkal, akik segíteni szeretnének a túloldalról és felépíthetjük az álmainkat. Az első valódi betekintésem megtörtént ma reggel és gyönyörű volt!

 

Szeretet és fény, Aisha