A Teremtés története, 1. rész

Drága barátaim!

A múlt héten amolyan „dupla adagokat” kezdtem el kapni a CCktől, extra üzeneteket, amik a Kézikönyvet egészítik ki. Ezek az üzenetek eltérnek a megszokottaktól, az első pedig a Gyülekezéshez tartozó frissítés volt. Azt az utasítást kaptam, hogy a többit a Gyülekezés után tegyem közzé, és itt is van az első része. A CCk címet is adtak neki: A teremtés története. Nem tudom, hány részből fog állni, vagy hogy meddig fog még tartani a Kézikönyv. Csak annyit tudok, hogy egy ideje „dupla adagokat” kapok. További kertelés nélkül álljon az első rész:

Kezdjük ezt az írást azzal a témával, amiről tudjuk, hogy közel áll hozzátok – ez pedig az atom, pontosabban az anyag eredete. Valójában az anyag nem más, mint energia. Ez pedig egy olyan elmélet, amit rengetegszer félreértettek már az emberiség történelmének folyamán. Ezek az apró energia részecskék sokáig nem találták meg útjukat az emberi tudatba, mivel nem láthatók, nem érzékelhetők, így hát sokáig tartott, míg egyáltalán ráébredtetek létezésükre. De most, ahogy mindannyian egyre jobban megismeritek az élet eme építőköveit, mi pedig még tovább fogjuk most ezt a tudást mélyíteni. Sokáig kerestétek a Higgs Bosom részecskét, és ha még meg is találtátok nyomait, még mindig olyan sokat nem értetek. Ez érthető, mivel a mögötte megbúvó igazi erő rejtve van mind az emberi szem, mind a technikai vívmányok előtt. De mi van, ha azt mondjuk, képesek lesztek látni a saját szemetekkel, és az e mögött megbúvó indok pedig nem más, mint az utóbbi fontos fejlesztések folyamán belétek oltott eszközök.

Ahogy már mondtuk, az emberiség egy nagyon kicsi dobozban él, ahol a természet úgy nevezett törvényei állítólag megmásíthatatlanok. Miután az anyag energia, az energia pedig mindig változhat, és amikor eljuttok azokra a szintekre, ahová mostanában járunk, látni fogjátok, mennyire könnyen is változtatható. Semmi sem állandó és semmi sem tart örökké, pontosabban minden állandóan változik, folyton változó sebességgel, ami sokkal gyorsabb, mint a fénysebesség. Azt pedig hozzátennénk, hogy a fénysebesség egyáltalán nem olyan, mint amilyennek hiszitek. Pontosabban mondva mérőképességeiteket tekintve pontosan az, aminek hiszitek, de csakis azért, mert nem láthatjátok, hogyan is mozognak a fényrészecskék. Időnként szinte mozdulatlanul állnak, máskor pedig szinte kvantumugrásokat hajtanak végre. Így hát a MOST és az ÖRÖKKÉ között álltok, amik között minden ide-oda mozog, mint pici információ-csomagok. Egyfolytában kapcsolatban állva egymással, folyamatosan változva, átalakulva, fejlődve.

Olyan, mintha csak pislantana a képernyő, és már vége is, hogy aztán egy pillanat múlva teljesen máshol tűnjön fel. Talán ezt leírva kicsit jobban megértitek azt, hogyan lehetünk egyszerre a közeletekben, és mégis teljesen másutt. És hogy miért látunk mi titeket oly tisztán, míg ti nem láthattok minket. Mint ahogy már mondtuk, a tér olyan tömött, hogyha minden mindig látható lenne, képtelenek lennétek megmozdulni. Olyan lenne, mintha minden molekulátok összefolyna másokéval, és így nehéz megtalálni az utatok ebben az energia-levesben. Valójában így is van, mert amit láttok, az csak mindennek a legfelső rétege. Mivel minden ugyanazt a teret tölti be, csak éppen más rétegeken. Tehát amit ti végtelen térnek neveztek, ami tényleg hatalmas méterekben mérve, valójában sokkal, sokkal kisebb, legalábbis ha a ti mértékegységeitekkel mérjük. De ha a mi szokásaink szerint mérjük, minden valójában a valóság egésze egy nagyon kicsi helyre tömörítve. De ezen a téren belül számtalan rétegben létezünk.

Tudjuk, nehéz lesz ezt megértenetek, de ha elgondolkoztok, mikor kinéztek az éjjeli égre, mindent úgy láttok, mintha rettenetesen messze lenne. De ha azt mondjuk nektek, hogy csak csatlakoznotok kell mindehhez, hogy szó szerint meg tudjátok érinteni a csillagokat? Mivel nincsenek is olyan messze, ITT vannak, de egy olyan rétegen, ami lehetetlen távolságra tűnik nektek. Ti magatok is tér vagytok, de már benne vagytok a térben, a tér nagysága pedig mérhető. Mivel a tér ENERGIA és nem távolság, ezért bár úgy tűnhet, mintha messze lenne tőletek, valójában nem így van. Mivel a tér energia, ami morfogenetikus tér. Másképp a tér nem más, mint leírt mennyiségű energia, ami a lehető legkisebb helyet tölti be. Mert az energiának nincs szüksége helyre, hogy létezzen, egyszerűen csak van, tehát nem számít, hogy mekkorának is tűnik az emberi szem számára. Tehát mikor a tudósaitok legközelebb az űr nagyságáról beszélnek, gondoljatok inkább az űr végtelen számú lehetőségére, és tudjátok, hogy minden egyes részét képesek vagytok elérni az otthonotokból.

Csakis energiára van szükségetek, de ez egy olyan illúziót kreál, ami szerint létezik olyan, hogy anyag. Mivel ahol anyag van, ott tér is kell, ahol ez az anyag tartható. De az energiának nincs szüksége helyre, az energia egyszerűen létezik. És innen ered a Nagy Bumm. Egy apró szemcséből kezdődött minden, egy dimenzióban, vagyis inkább dimenziótlanul, és minden onnan kezdődött el fejlődni. De mindez csak illúzió, látszólag megfogható mélységgel, szélességgel és magassággal, és így tovább, és minden egyes tárgy ezeknek a képzeletbeli tárgyaknak a kontextusába van helyezve, létrehozva a Teremtést. Végül is minden a névben rejlik, nemde? Mivel mindent teremtettek, és mindent energiából teremtettek, de mindez csak egy illúzió, valami, amit meg lehet változtatni, átalakítani, mindezt akaratunk szerint.

És ki teremti meg mindezt, ki az Isten? Isten a teremtés, ez az egész energia mögött megbúvó akarat, az egyedüli cél, vagy még inkább, a LÉLEK célja. Itt van a létezés, az energia, ami létezik, minden elképzelhető módon létezik. Mindig teremt, mivel ez a dolga. Minden dimenzióban alkot, alakítható és él, ti vagytok ez az energia, ti mindannyian, és így ez minden. Ez az egyedüli forrás, az isteni esszencia, az élő létező, MINDEN, a lélegzet, a hang, az érintés, a félelem, a düh, az öröm, a szeretet, a gyűlölet, MINDEN ez és még több. Azért van, hogy létezhessen, és mindeközben minden akar LENNI. Így hát él és alkot, mivel erről szól az alkotás.

És kik vagytok ti? Ti is részei vagytok ennek, egy meghatározott formában, de ez a forma most változik, létrehozva az új éneteket. Igen, tisztában vagyunk vele, hogy ez így sértő, de ez így van, akár a Földön éltek, vagy akárhol másutt. Mindannyian ugyanazt a játékot játsszuk, mindannyian egyenlők vagyunk, és mindannyian csak azért vagyunk itt, hogy ennek az egésznek egy pici meghatározott része legyünk. Mintha más ízeket éreznénk, vagy más színeket látnánk, más ruhákat és nemeket próbálnák ki, vagy más méreteket és egyéb dolgokat. Minden csakis arról szól, hogy annyi változatot teremtsünk, amennyi csak lehetséges, ami mind csatlakozik ebben az apró buborékban, amit a Teremtés Egészeként nevezünk meg.

Nem nagy ez, de végtelen. Nem foglal el nagyobb helyet, mint egyetlen atom egyetlen részecskéje, és mégis magába foglal mindent, mert minden benne van, amit csak el tudtok képzelni, és még többet. De mindez csak egy illúzió, egyfajta hologram, de egy elé, lélegző hologram, saját maga élvezetének kedvéért összeillesztve. És ennek ti is a részei vagytok, pont úgy, mint én, vagy akárki más. Én vagyok ti, ti vagytok én, és mi vagyunk ti, és ti vagytok mi, és együtt mi vagyunk AZOK, az esszencia, az élő, lélegző organizmus ami az EGYEDÜLI. Egyetlen fénypont, újra és újra megalkotva magát és ezzel együtt mindent.

Szóval nehogy azt higgyétek, hogy elvesztitek az eszetek, egyszerűen csak csatlakoztok a nagy EGYSÉGHEZ, hogy kétség nélkül tudjátok, kik is vagytok. Ti vagytok MINDEN, mégis egyetlen egy személy. Itt vagytok, közben pedig mégsem. Mindez csak egy játék, mindez csak arról szól, hogy beinduljanak a dolgok, és hogy olyan lények jöjjenek létre, amik MEGALKOTJÁK magukat, oly módon, hogy minden összekapcsolódjon és megszázszorozza a lehetőségek számát, és Teremtésnek az a célja, hogy mindet kipróbálja, így hát ez is hatalmas része ennek a játéknak.

Mivel ti éppen a játék megváltozásának közepén álltok, egy teljesen más élményen estek keresztül, amikor egyfajta játékosból egy teljesen mássá alakultok, mindezt a régi szabályok betartásával. Nem minden játékos megy keresztül ugyanazokon a változásokon, mert így még jobban növekszik a lehetőségek száma. Ez így durván hangozhat, de mint ahogy már tudjátok, nem más ez, mint varázslat.

És mi lesz mindennek a vége? Azt csak az egek tudják. Pontosabban mondva nagy rá az esély, hogy ez a világ hirtelen a vibrációk hona lesz, ahogy még sohasem azelőtt. Másképp mondva az ízek már változnak, valami olyanná, ami sokkal ízletesebb lesz azok többségének, aki itt összegyűlt. Mert ha mindez csak egy illúzió is, olyan illúzió ez, aminek minden résztvevője tudatosan vesz részt benne, még akkor is, ha egyikőjük sem érti meg igazán. Úgy gondoljuk, hogy majd a jövőben bepillantást nyerhettek majd a színfalak mögé. Másképp, mint eddig bármikor, mert mostanra TUDJÁTOK, és átláttok majd a valóság ezen vékony rétegén, és látjátok majd, kik bújnak meg mögötte. Ugyanakkor viszont ők sem valóságosabbak, mint ez, ám mégis részei ennek a tervnek. Most pedig ez a terv összehozza ezeket az eddig különálló síkokat és valami olyat hoz létre, ami eddig még sosem létezett.

Minden az ALKOTÁSRÓL szól, az energiáról, ami minden akar lenni, és ezt is teszi. Ti vagytok ez az energia, egy fa ez az energia, a víz, a jég, a tűz, és minden egyéb. Ezek az illatok, a hangok, ami valójában egyek és ugyanazok. Úgyhogy nyugtassátok most meg elmétek, és engedjétek meg magatoknak, hogy olyan szabadok legyetek, amennyire csak lehetséges, és élvezzétek az utazást!