A Teremtés története, 2. rész

Merüljünk hát el még mélyebben a fátyol mögött rejtőző világban, mivel úgy gondoljuk, hogy egyre kíváncsibbak vagytok a részletekre. Legutoljára megmutatott, hogy mindennek a lényege a teremtés, pontosabban az energia, amire a teremtés feladat hárult. Ezt önmagában talán kicsit nehéz megérteni, de most próbálkozzunk meg egy másik nézőponttal. Mert tényleg mindennek a fontos része vagytok, de mindennek a felépítése továbbra is rejtély számotokra, és mindenki más számára kicsiny bolygótokon. Kis porszem vagytok csupán egy nagyon összetett szerkezetben, ami összekapcsolódik, és mégis elkülönül oly sok módon. Mivel amit ti az emberiségként láttok, az számunkra csak egy nagy tömeg egyetlen rétege, egy tömegnek, ami sokkal összetettebb, mint az emberi test. Amibe most készülünk belevágni, az nem más, mint az összetettség, pontosabban az egyszerűség, ami a színfalak mögött rejtőzik, ami sokkal lenyűgözőbb, mint annak kézzel fogható eredményei, amit láthattok és érezhettek a fátyol felétek eső oldalán.

Ahogy már beszéltünk róla, minden energiából épül fel, másféle energiakötegekből, ragyogó fénynyalábokból, ami az egyik pillanatban még szilárdnak tűnik, a következőben pedig láthatatlannak. De ez akkor is ugyanaz a dolog, de úgy programozták, hogy így viselkedjen, és így legyen érzékelhető. Emlékezzetek, a tárgy csak akkor létezik, ha van, aki látja – akárcsak Schrödinger macskája. Élt-e vajon a macska, meghalt-e, vagy talán mindkettő? Senki sem tudja, mert látnotok kell ahhoz, hogy eldöntsétek, mi is lett a macska sorsa. Mindennel ez a helyzet, és erre már a tudósaitok is rájöttek. Igaz, éppen csak, hogy a felszínt kapargatják, mivel különálló részecskék után kutatnak, és már felfedezték a híres összegabalyodott részecske-lehetőséget. Ez tényleg nagy hír, bár olyan, ami elveszik a mindennapok nagy hírfolyamában.

Mit is jelent mindez? Azt jelenti, hogy tényleg minden össze van gabalyodva, és nem csak egyedülálló, vagy inkább párban létező részecskékről beszélünk. Nem, a teremtés minden aspektusáról beszélünk, mivel minden, ami körülvesz titeket, ugyanúgy viselkedik, mint egy összegabalyodott pár részecske. Más szóval, minden alkalommal, mikor az egyik felet megfigyeljük, az rögtön LÉTEZNI kezd, és ezt automatikusan minden követi. Más szóval, ez a Teremtés minden alkalommal változik és alakul, valahányszor csak valaki tudatosan látja mi is zajlik éppen. Így hát olyan ez, mintha megnyomnánk egy gombot, aminek hatására az egész valóság mozgásba lendül. Más szóval ez nem más, mint kvantumfizika, vagy inkább kvantumvalóság, újra és újra. Miután egy kvantumenergia-levesben éltek, és mindannyitok ugyanannak a levesnek a része. Önmagában minden része ugyanonnan származik, akárcsak valami építőkockák, mindegyik ugyanabból az anyagból készült. De amint a tudatosság bekerül a képbe, egy teljesen új képet alkot.

Más szóval valójában semmi sem létezik, minden csak részecskék képében megjelenő energia, mint valami ragyogó fény, készen arra, hogy formákat alkosson, élőlényeket és bolygókat, élő és élettelen tárgyakat. Csak ne felejtsétek el, hogy attól még, hogy azt mondjuk, valami élettelen, még nem ténylegesen az. Csak azért, mert egy kő nem mozdul, még nem kevésbé élő, mint egy emberi lény, mivel egyek és ugyanazok. Tudjuk, hogy ezt nehéz lesz feldolgozni, de lassan kezditek megérteni a lényeget. Mivel mi választ el titeket tőlünk, a bolygótól, Istentől, a mennyektől vagy a tengerektől? Egyetlen egy dolog, az pedig nem más, mint a megfigyelő tekintete, pontosabban a tudat, hogy nem vagytok többek, mint egyetlen egy apró része.

Mivel Isten alkotó energia, de ugyanakkor tudatosság is, mivel tudatosság nélkül a másik nem létezhetne. A tiszta energia nem más, mint energia, tudatosság kell hozzá, hogy alkotni lehessen. Mivel a teremtés és az alkotás ugyanannak az éremnek a két oldala, valójában egymás ellentétei, így hát a kettősség mindennek az eredete. Valakinek látnia kell az alkotást, hogy az létezhessen, és ez az egész Teremtés alapja. Isten két arca, ha úgy tetszik: energia és kreativitás, az elme, ahogy anyagot állít elő másik feléből, az energiából. És ez az, amit adni szeretnénk nektek. Tudatotok miatt vagytok, akik vagytok, és ez a tudat csak egy apró része az egységnek. Mivel csak egy aprócska pötty vagytok a teremtésen, mindenen amit Isten alkotott. Ti vagytok a tudat, de a mások energiája miatt látható tudat.

Részei vagytok ennek, de csak egy apró része, amit tesztek, egy csepp az óceánban. De ti vagytok az isten is, ami hatalmassá tesz titeket. Képesek vagytok megváltoztatni a világot? A választ természetesen igen, de ugyanakkor nem. Igen, mert megteremthetitek magatok és ezáltal megteremtitek a világotok. De nem kezdhetitek elölről az egész Teremtést. Vagyis nem kapcsolhattok ki mindent és kezdhetitek elölről, mert az nem a ti reszortotok. Ez egy nagyon fontos lecke a közös alkotásról, ahol a különálló részek alkotják az egészet. Egyetlen létező úgy tehet, ahogy csak szeretné, vagy inkább mondjuk azt, hogy Isten az tehet, amit csak szeretne, hogy elkerüljük a félreértéseket. Ha ti vagytok az Isten, ti vagytok az egyetlen, a teremtő, a megfigyelő, aki mindent mozgásba lendít. De ez mindössze az első lépés. A következő lépés: különítsetek el, hogy minden egyes részecske együtt dolgozhasson. Másképp mondva a teremtésnek olyan sokszínűnek kell lennie, amennyire csak lehetséges, és ez a sokszínűség csak az elkülönítésből származhat. Hogy elérjük a lehetséges variációk legnagyobb számát, legelőször is az elkülönítést kell véghezvinnünk. Csak akkor lesznek a teremtés kondíciói optimálisak. És így beindul a szétválasztás – a Nagy Bumm, ha úgy tetszik –, és minden innen indul.

Hadd adjunk ehhez még egy érdekes réteget: amikor az emberek a Nagy Bumm-ról beszélnek, az univerzum keletkezését emlegetitek, de amikor mi beszélünk a Nagy Bumm-ról, mi mindennek az eredetéről. Más szavakkal, az ELSŐ Nagy Bumm-ról, ami mindent megelőzött. Mi az teremtés egészéről beszélünk. Minden egy aprócska energiapontból indult ki, amit a tudat mozgásba lendített, hogy valami lehessen. Olyan ez, mintha meggyújtanánk egy gyufát, hogy láthassunk a sötétben, de még mielőtt a tudat meggyújtotta volna, nem volt látható. Vagyis látható volt, de nem volt megfigyelve, így hát mégsem volt az. De ekkor belépett a képbe a tudat, és elkezdte a megfigyelést, és ezáltal a teremtést. Ne felejtsétek, az anyag csak a képzelet szüleménye, az energia egy olyan megnyilvánulása ami megfigyelhető. Még egyszer mondjuk, hogy engedjétek szabadjára az elmétek, mivel csak az tart titeket vissza, mert olyan dolgokat akar láttatni veletek, ami láthatatlan. Vagyis olyat akar látni, ami már látható, így mást nem vesz észre. De az már ott van, megfigyelhetitek úgy, ahogy Isten is figyeli. Nyissátok ki hát szemetek, és hagyjátok pihenni elmétek, és csatlakozzatok Istennek azon részéhez, ami a ti igazi valótok, és csak akkor fog minden életre kelni előttetek.