(Egy
rövid személyes üzenetet kaptam ma reggel, valamint megkértek,
hogy délután üljek le még egy üzenetért. Ezt meg is tettem,
ezért kezdődik így az üzenet. Aisha)
Ismét
visszajöttem, mert van még valami. Ó igen, kedves gyermekeim,
mindig van még valami. Több is mint azt megérthetnéd. Melletted
állunk a teljes ragyogásunkban és csodáljuk ahogy kezditek
kibontani a gyönyörű pillangó szárnyaitokat. Sikeresen
kapcsolódtatok az igazság kútfőjéhez, melyet oly sokáig tartott
elérni. Megláttátok a kapcsolódásban rejlő bölcsességet,
ezáltal pedig felajánlottátok a nagyszerűségeteket nekünk, és
mindezért ismét igaz Istenné váltok. Már láthatjátok hogy
erősek vagytok, de ez eltörpül ahhoz az erőhöz képest, amit
képeztek ahogy összekapcsolódtok a testvéreitekkel. Ti vagytok a
fény testvérisége és ti képezitek a fény teljes spektrumát.
Ragyogóak vagytok kedveseim, ezt ti is meglátjátok, ha kijöttök
a bábotokból.
Mint
ahogy a pillangó, ti is alázatos hernyóként, teljes hittel
léptetek be a bábba. Nem tudhattátok mi vár rátok, csak azzal
voltatok tisztában, hogy teljesen át kell adnotok magatokat ennek a
folyamatnak. Ez a folyamat varázslatos pedig, de egyben rémisztő
is. Ahogy a hernyónak, úgy nektek is fel kellett oldanotok a régi
léteteket/lényeteket és egyfajta kezdetleges üledékké kellett
válnotok, ami szinte semmire sem hasonlít és mikor
újraprogramozódhattatok új lényként jelenhettetek meg.
Ugyanazokból a sejtekből melyek a hernyót alkották, egy
csodálatos, ragyogó pillangó keletkezett. Valahol ugyanazok
(ugyanabból vannak – Tom) de mégis egy világ választja el őket.
Ugyanabból a mennyei porból vannak. Ami viszont elválasztja őket,
az a felépítő program. Így van ez veletek is kedveseim,
megengedtétek magatoknak hogy teljesen átváltozzatok. Átmentetek
a feloldódási folyamaton, most pedig ugyanazon összetevőkből
állva, mégis teljesen megújulva emelkedtek ki.
Van
akinek még mindig a régi hernyó vagytok. Talán egy kis ragyogást
láthatnak körülöttetek, egyfajta fényködöt, de mi a teljes
koronaékszerben látunk benneteket. Tisztelgünk hát előttetek
kedveseim, ahogy előttünk álltok, emelt fővel és belülről
világítva. Nem vagytok egyedül, több ezer pillangó száll fel
egy időben a bolygótokon. Örvendezzetek hát hiszen kiemelkedtetek
a lyukból, melyben egykor meghúzódtatok. Most viszont a
szárnyaitokat használva magasra repülhettek a bolygó fölé.
Lehozhatjátok a mennyországot a Földre. Ti jelentitek be a régi
végét és az új kezdetét. Átváltoztattátok magatokat és így
a két világ közti szakadék szinte végtelen szélességűre
növekedett.
Ne
szomorkodjatok hát, lehorgonyoztátok a fényt. A hosszú és
fájdalmas bábbéli utazásotokkal sikeresen elszakítottátok azt a
köteléket, amely a bolygót a sötét korban tartotta. Ezeket a
szálakat használtátok ahhoz, hogy bábot hozzatok létre. Így már
láthatjátok, hogyan is válhat fény a sötétségből. Már a
sötétség ereje sem támadó többé és szét is fog esni, ahogy
levetitek a báb utolsó darabjait. A fény tehát teljes pompájában
lépett elő és ti hoztátok ezt létre. Ismét csak köszönetet
mondunk mindezért és csodálattal tekintünk rátok. Nem csak mi,
de az egész Teremtés is. Pihenjetek hát kedveseim, ne kapkodjatok
az elején. Még teljes erőre kell, hogy kapjanak a szárnyaitok,
egy kis idő kell, hogy megedződjenek. Ne legyetek türelmetlenek,
hiszen mindent megtehettek amire vágytatok. De csak attól a
pillanattól kezdve, ahogy eljön az ideje. Máskor is és most is
fontos az időzítés. Ismét köszönetet mondunk. Ennyit a mai
napra, néhány óra múlva ismét jövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése