A
hullámok ismét megérkeztek. Egyenként levetitek a béklyóitokat
melyek oly szorosan a régihez láncoltak. Ti is jól láthatjátok
amint elengeditek őket, olyan érzés mintha a lábatok alig érné
a földet. Annyi fénnyel töltődtök fel, olyan mintha lebegnétek
a Lét puszta könnyűségétől.
Tisztában
vagyunk azzal is, hogy van közületek akinek ez egyáltalán nem
tűnik ilyennek, hiszen akadály tornyosul még elébe. Úgy tűnik
mintha újra és újra a falba verné a fejét. Arra bátorítunk,
hogy haladjatok tovább, hamarosan látni fogjátok ahogy ez a fal
ledől és eltűnik. Ekkor ti is képesek lesztek újra szabadon
lélegezni. Már halljuk is ahogy kérdezitek: ”Na és hogyan érjük
el ezt a szabadságot?” Nos, a választ csak ti tudjátok. Csakis
ti vagytok képesek eltépni a láncot amely a régi-sűrű múlthoz
köt. A fény itt van és segít, de nem mondhatja meg, hogy mit
tegyetek, sőt még azt sem hogy mit lássatok (meg). Egyedül ti
vagytok azok akik képesek megérteni a jeleket. Ti tudjátok
felismerni azokat a jeleket amelyek a helyes irányba mutatnak. A ti
választásotok az, hogy megnyíltok arra amit láttok és az alapján
cselekedtek.
Nyissátok
hát meg magatokat, érezni fogjátok a fentről érkező fényt, de
a mellettetek álló lélekből áradót is úgyszintén. Mindez
keresztülfolyik és megerősít benneteket. Ez viszont csak akkor
történhet meg, ha kijöttök a rejtekhelyről és nyíltan
kiálltok, megengedve azoknak akik látnak benneteket, hogy
kinyúljanak értetek és hozzáadják a fényüket a tiétekhez. Így
tudtok segíteni egymásnak. Olyan ez mint a Tó esetében, minél
többet osztotok meg a saját energiátokból, annál többet tölt
vissza a Forrás. Adjatok hát annyit amennyit csak tudtok, de éppen
ennyire fontos az is, hogy fogadjatok el annyit amennyire képesek
vagytok. Ezáltal körforgásban tartjátok az energiát, ami így a
leggyorsabban fog növekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése