262. rész (2013. február 03.)


A nappalok egyre hosszabbak a féltekéteken, de sok embernek az éjjelek még hosszabbnak tűnnek. Amint már említettük is korábban, a ”globális melegedés” - a fény beáramlása a bolygótokra – alapos hatást vált ki belőletek. Nem csak azokból akik eléggé megnyíltak ahhoz, hogy szívesen lássák a fény hírnökeit, de a többi élőlényből is. Sokrétű lesz a hatás amit érezhettek. Nem csak azok elhatározását fogja megszilárdítani akik üdvözlik a fényt, hanem megmozdítják az ajtókat a többiekben is, akik ezáltal kezdik el megnyitni a kapukat a szívük felé. A kórus számos új taggal bővül a közeljövőben, a hangotok pedig tökéletesen össze fog állni a szabadság hangjával. Viszont azt se feledjétek el, hogy ugyanezek a mennyei hírnökök azok ajtaján is ugyanúgy kopogtatni fognak, akik még mindig a félelmük falán túl lapulnak. Amikor ezek az emberek meghallják a hangot, még zaklatottabbá válnak. Ez a fényességű színt sok ember érzékeny szemét zavarni fogja. Azokét is, akik már most is érzik a változás nyomását és nem csendben fognak szenvedni. Tudjuk, hogy ez már nem újdonság számotokra, de megéri néha átismételni. Igen láthatóak lesznek azon emberek cselekedetei akik foggal- körömmel próbálják visszatartani a fény áradatát. Nem csak azért mert furcsának tűnnek a harmónia érzés mellett, hanem mert ezekre a cselekedetekre mindig felfigyel a média is. Amint a fény elér a távolabbi sarkokba is, a kétségbeesett lelkek küzdelme egyre nehezebb lesz ellene. Egy vesztes csatát vívnak, de ez nem bátortalanítja el őket, sőt...

Sokan úgy érzitek elég ingatag talajon álltok ebben a pillanatban és tisztában vagyunk azzal, hogy talán nem ezt az üzenetet szeretnétek hallani. Napról- napra érzitek az üresség által keltett nyomást, s úgy találjátok a dicső reggel híre egyre jobban beleolvad a homályba. Kétely, félelem és lehangoltság kezd telepedni rátok, és így a fényességet nehezen veszitek észre. Ne gondoljátok azt, hogy mi ezt nem látjuk és nem vettük számításba mielőtt ez az egész mozgásba lendült. Jól tudjuk, hogy közületek sokan már a végső határaikat feszegetik, de azzal is tisztában vagyunk, hogy meddig tud elmenni az emberi szív. Ma is csak a bátorítás üzenetét tudjuk tolmácsolni. Ezek a szavak amelyeket mondunk időnként, csupán a jéghegy csúcsa. Hiszen bőségesen kaptok energiakódokat, melyek kinyitják a megmaradt ajtókat.

Ezt az üzenetet adjuk át számotokra, bár tudjuk, hogy ez nem nyújt túl sok vigaszt. Ezek az üzenetek csak kis hullámok a hatalmas energia óceánban, mely állandóan eláraszt benneteket. Még ha úgy is tűnik, hogy nem találjátok formájában meg ezt az óceánt, akkor is létezik. Mindezt nagyon jól tudjátok, érzitek a szívetek mélyén. A felszínen viszont egyre nagyobb kihívás ezt az igazságot életben tartani. Egyre csak azt halljuk „adjatok bizonyítékot”, és ez jogos is, hiszen megtanultátok, hogy az érzékszerveitekkel és az emberi elmével fogjátok fel a valóságot. Találni fogtok bizonyítékot ezen érzékszervek számára, ha megpróbáljátok. De ezek apró csodák lesznek, s nem fogják kielégíteni a bizonyíték után való sóvárgásotokat. Annak ellenére, hogy ezek a szavak zsörtölődést keltenek számos emberi elmében, menjetek befelé hiszen ott rejlik az igazság és ott találjátok meg a szükséges bizonyítékot is.

Többé már nem pusztán halandók vagytok, már rég meghaladtátok azt az állapotot, mégis ehhez a hithez ragaszkodtok. A bennetek lévő halandó számos módon keresi a bizonyítékot, de nagyon korlátozott az ahogy működik. Az összes oldalról titeket bombázó bizonytalanság közepette könnyű a bizonyosságot elveszíteni. Ne gondoljátok, hogy emiatt bármikor is rossz szemmel nézünk rátok, egyáltalán nem. Hiszen ti vagytok a bátrak legbátrabbjai, ugye? Nem vetettétek bele magatokat ebbe a kihívásba, miközben jól tudtátok a szíveteknek heves harcot kell folytatnia azért, hogy tovább haladjatok ezen az úton? Sokkal keményebb fából faragtak benneteket kedveseim. Mégis időnként jogosan, elbátortalanodva érzitek magatokat. A megmérettetés hatalmas, ezidáig több mint jól teljesítettetek. Jelenleg viszont úgy érezhetitek, hogy kudarcot vallottatok.

Ismét csak azt mondjuk, minden jól halad. Ezektől a szavaktól viszont nem érzitek sérthetetlennek magatokat, azt az érzést csakis ti tudjátok elérni, mert ezt a kihívást adtátok magatoknak. Tudjuk hogy győzedelmeskedhettek, már eddig is bizonyítottatok. Különben nem is olvasnátok ezt az üzenetet most. A kényelmetlenség és az idegesítő felszín alatt megtalálható bennetek a tisztaság/józanság óriási tere. Ott találjátok meg az igazságot nem máshol. Sem a mi szavainkban, sem másokéban. Hiszen csakis ti tudjátok eldönteni/meghatározni, hogy miben hisztek – abban az emberi részben, amely küszködik, hogy megtartsa az irányítást vagy az igazi magvatokban, ahol az összes leendő kérdésetek válasza rejlik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése