275. rész (2013. február 28.)

Ma egy teljesen új fázisba léptetek kedveseim, egy olyan szakaszba ahol érezhetitek az arcotokon a friss levegőt. Újra kijutottatok egy alagútból és végre szabadon mozoghattok. Olyan érzésetek lesz, mintha valami súlyos nehezéket hagytatok volna magatok mögött. Ismét sikerült lebontani magatokról valamennyit a régi ruhából, olyan dolgokat melyek sokáig veletek voltak. Ma szakítsatok időt az ünneplésre.

Most is hasonlatokban szólunk hozzátok mint általában, de úgy gondoljuk megértitek mit is mondunk mindezek által. Vannak dolgok amelyek még mindig nem láthatóak számotokra, viszont érezhetitek, hogy mennyivel könnyebb az egész szervezetetek. A lökdösődés, kifacsarás, majd elengedés folyamata, szinte már ritmikus mintát öltött. Nem csak előre húz az úton, de azt is biztosítja, hogy egyre könnyebben haladjatok tovább. Hajoljatok meg nyugodtan, megérdemlitek. Belevetettétek magatokat a jeges vizekbe, majd újra kiemelkedtetek onnan. Ezúttal még jobban megbizonyosodva arról, hogy ez a helyes út számotokra. Ez az a kaland melyről mindig is álmodtatok, bár lehet, hogy időnként nem ilyennek érződik. Amikor a nehéz részekhez értek, akkor is érzitek, hogy nem akartok kilépni belőle és visszamenni oda ahonnan jöttetek. Még a legsötétebb órákban is megérzitek, hogy a legragyogóbb fény felé haladtok. Van amikor a szembejövő áramlat megduplázódik és szinte álló helyzetre lassít benneteket. De még így is érezhettek bizonyos előrehaladást, hiszen sosem stagnáltok túl sokáig. Ha mégis épp egy helyben álltok, akkor is tudjatok róla, hogy ez is a terv része. Mindig tudtok elég levegőt venni a két áramlat között és egy kicsit meg is tudtok pihenni. A beérkező nyomás és mozgás megnyugszik egy kicsit, levegőhöz juttok, összeszeditek magatokat és már érkezik is a következő áradat.

Ezek a nyugodt pillanatok néha igen nagy megmérettetést hoznak. Hiszen ahogy az elmétek egy kis térhez jut és elkezd újra gondolkodni és érezni, azonnal megjelennek a hitetlenkedő gondolatok is a kis fejecskétekben. Így van akinek a heves áradat elviselhetőbb, hisz érzitek, hogy valami történik. Az elmének nem jut elég tér, csak a sarokban ül és nem tud csintalankodni. Ez a heves aktivitás, felváltva a ”nyugalmasabb” szakaszokkal, különböző kihívás elé állít benneteket. Ti viszont viharvert utazók vagytok és úgy gondoljuk, hogy megtaláltátok már a módját annak hogyan lovagoljátok meg ezeket a hullámokat. Megtanultátok hogyan kapcsolódjatok a középpontotokhoz, valamint a többi útitársatokhoz. Így jártasak lettetek az utazásban, függetlenül attól milyen ijesztő áramlat is érkezik vagy éppen milyen csendes is a felszín.

Eddig is jól utaztatok és így is folytatjátok szerintünk. Olyan dolgokra vetettétek a szemeteket, amire rendeltettetek és eljuttok az ígéret földjére melyet már éreztek is valahol a távolban. Már azt is tudjátok, hogy nem egyedül juttok oda, hanem több ragyogó lélekkel karöltve. Nem vagytok egyedül, összekapcsolódtatok már számos utazóval. Szinte már halljátok is az örömkiálltásaikat, így segítve egymást tovább az úton.

Hadd fejezzük be ezt az üzenetet azzal, hogy tisztelgünk előttetek. Csodáljuk mindazt amit eddig véghezvittetek, még akkor is ha ez már nem újdonság a számotokra (ez a csodálat – Tom). Szeretnénk arra emlékeztetni benneteket, hogy hosszú utat jártatok be az elmúlt hetekben. A legnagyobb eredmény pedig az a kapcsolat melyet létrehoztatok miközben minden oldalról lökdösött benneteket az áradat. Csodálatos az a dolog, ahogy segítő kezet nyújtottatok egymás felé, miközben alig tudtátok a saját fejeteket a víz felett tartani. Le a kalappal előttetek, hiszen nem csak magatokat juttattátok sokkal előbbre, de össze is kapcsolódtatok sok társatokkal. Ez a kapocs már egy szétszakíthatatlan fényláncot alkot, melynek minden egyes része erősíti a többit is. Ne felejtsetek el hálásnak lenni önmagatoknak mindezért. Csodálatos és mágikus dolgot hoztatok létre. A szívünk mélyéről mondunk köszönetet mindezért mi is és a Teremtés többi része is.