251. rész (2013. január 11.)

Hosszú utat jártatok be az elmúlt hetekben. Szinte már maga alá gyűrt a fáradtság benneteket, ami ezzel a távval jár. Tudjuk, hogy a szavaink ismételgetésnek tűnnek, mégis hallgassátok meg. Hiszen mi tudjuk milyen nagy eredményt értetek el, még ha ti nehezen is érzitek ezt most. Tisztán látjuk és megpróbáljuk elmondani milyen képünk is van rólatok, hogy ezáltal könnyítsünk rajtatok kicsit. Lesz akinek még ez is teher, hiszen nehezen tudják fenntartani magukat, így még a jó hírt sem tudják meghallani. 

Az irritáció egyre csak tornyosul, és ezzel együtt a szavaink irányába az ellenállás is. Ez érthető, hiszen ez egy bújócska, amelyben mi nem látszódunk, s mégis arra sarkallunk benneteket, hogy folytassátok az utat bármi áron. Legyen ahogy lennie kell. Nekünk ez a szerepünk, azért vagyunk itt, hogy támogassunk benneteket. A ti szerepetek pedig a küldetés végrehajtása. Ez már nem meglepő számotokra, mégis a jelenlegi fáradtság nagy kihívás elé helyez benneteket. Annak ellenére, hogy a szavainkat nem mindenki fogadja szeretettel, mégis kitartóan bejelentkezünk ezen az oldalon, ahogy eddig is tettük. Lehet, hogy sokan úgy érzitek feladjátok, mi akkor sem adjuk fel. Hiszen látjuk mindazt amit elértetek, de tisztában vagyunk a sötétben való munka terhével is, amelyben éppen vagytok. Így megértjük a frusztrációtokat.

Csak annyit tehetünk, amit eddig is megtettünk. Emlékeztetünk benneteket arra, hogy belül keresgéljetek. Mélyen magatokban meglátjátok a haladást. Máris egy friss újrakezdés van jelen, de fontos, hogy hova helyezitek a figyelmeteket. Amennyiben még mindig a régire, a külső világra, akkor nem sok mindent fogtok találni ami felemeli a hangulatotokat. Viszont, ha sikerül kapcsolódnotok a magvatokkal, akkor érezni tudjátok, hogy mennyivel könnyebb minden. A hasonló gondolkodású emberekkel való kapcsolat is felerősíti. Amennyiben a saját negatívitásukra összpontosító emberek társaságát keresitek, akkor nehezen tudjátok majd kihúzni magatokat a kétségbeesés gödréből. Így arra biztatunk benneteket, hogy válasszátok meg mire is figyeltek a pillanatban, ha nem akarjátok még mélyebbre taszítani magatokat. Az irónia az egészben, hogy minden okotok megvan arra, hogy pozitívan és felemelve érezzétek magatokat. Hiszen nem csak önmagatokat, hanem a bolygó többi részét is fel tudtátok emelni. Az is érthető, hogy sokan nehezen hiszik el ezt a tényt. Még mindig nem szoktatok hozzá, hogy olvassatok a jelekből amiket kaptok. Hiszen annyira jól be lettetek programozva arra, hogy a figyelmetek felületes legyen. Így csak azt fogadjátok el bizonyítéknak ami a világotok felszínén van. 

Ismét elmondjuk, hogy ez nem kritika. Csupán egy emlékeztető arra, mennyire nehéz meglátnotok azt a tényt, hogy már nem ehhez a világhoz tartoztok. Higgyétek el, minden okotok megvan az ünneplésre. Amint kétségbeesést éreztek, akkor adjátok meg magatoknak az esélyt a figyelem átváltására. Ezáltal semlegesíteni tudjátok a zavaró jeleket, amelyek be próbálnak betonozni a régibe. Ezeket a zavaró jeleket csupán csak abból a célból küldték ki, hogy elengedjétek az újat és visszatáncoljatok a régihez. Szóval figyeljetek oda ezekre a zűrzavaros érzelmekre, próbáljátok a figyelmeteket befelé fordítani és ráhangolódni a benti új dalra. Ekkor érezni fogjátok, hogy felemelkedtek arra a szintre amelyhez tartoztok. Ahol a levegő frissebb és minden sokkal pozitívabbnak tűnik.