256. rész (2013. január 21.)

Az energia beáramlás nyomot hagyott rajtatok. Észrevehettétek, hogy az utóbbi napok zavarosak voltak. A dolgok különlegesebbé válnak, amint a beérkező felébresztő energiák egyre hevesebbek. Nagyon nyugtalan energiahullám ami az egész világra hat, nem csak rátok és a fizikai testetekre. A finom jelek azt jelzik, hogy valami mélyreható dolog zajlik. 

Mik lehetnek ezek a jelek? Nos, sokan úgy érzik, hogy kezdik elveszíteni az épelméjűségüket. Szétnéznek és nem találnak semmi szilárdat (kapaszkodót – Tom) maguk körül. Olyan mintha a dolgok kezdenének elmosódni annyira, hogy néha nehéz még összpontosítani is. Az időt és a formálhatóságát már említettük régebben, de elérkezett az a pont, hogy ez egyre nyilvánvalóbbá válik. Hiszen mi az idő? Bizonyosan nem az ahogyan definiálták a mérését. Azáltal pedig, hogy elolvad ez a jelzőpont, sok más dolog is kezd érdekes árnyalatot ölteni. Hiszen bármi is vesz most körül benneteket éppen, már nem tekinthettek rá a tegnap szemüvegén keresztül. Ezáltal az elmétek nehezen tud hozzászokni. Olyan mintha valamilyen szembetegségben szenvedne egy személy és nem tudna pontosan fókuszálni. Amikor pedig a szem végre fókuszra talál és mindent megvizsgál, akkor az elme kezd el zavaros és ingoványos lenni. Igen komoly kihívás az, hogy ne érezzétek magatokat egy kicsit őrültnek. 

Emlékeztetni szeretnénk benneteket, hogy ez az egész folyamat gondosan felügyelve van és csak annyit kell tennetek, hogy alávetitek magatokat. Egyszerűen hangozhat, de nem az. Hiszen a túlélése végett az egész lényetek már megszokta, hogy szeretne mindent irányítani valamilyen módon. A folyamatnak való teljes megadás nagy ellenállásba ütközik bennetek, hiszen a szervezetetek rendszerei védeni próbálnak benneteket. Így várható a belső ellenállás. Le kell vetnetek mindazt amit eddig biztosra vettetek, amire eddig támaszkodtatok, hogy át tudjátok karolni az újat.

Az új pedig nagyon eltér mindattól amivel eddig találkozhattatok. Ugye ti csodálatos lények vagytok, akik egy törékeny kis emberi testbe kerültetek. Ezáltal időnként úgy érezhetitek, be vagytok börtönözve és ez az egész kényelmetlen, klausztrofóbiás érzetet kelt. Végre elkezditek elérni a valódi nagyságotokat. Ez a nagyság nem csupán a fizikai test által behatárolt korlátok közt működik. Ezért várható a frusztráció és az elveszettség érzése. Ez egy átmeneti időszak, még ha oly nagy kihívás is. Elhozza magával a pillanatot arról, hogy kik is vagytok. Az elmétek érezni fogja, hogy valami nagyon- nagyon furcsa dolog történik. E mellett pedig érezni fogjátok az elvárást az iránt, ami érkezik.

Egyetlen szóval lehet leírni azt, ami érkezik: csoda. De valódi csoda, nem pedig bűvésztrükk. Maradjatok az útvonalon. Ehhez pedig egy dolgot kell csak tennetek, az elmétekben lévő irányító gondolatokat elhagyni. A napi parancs a teljes odaadás/lemondás/alávetés. Ti tudjátok irányítani a saját reakcióitokat erre a bezúduló új csodára. Tárjátok szét a karjaitokat, szíveteket és az elméteket mindarra ami érkezik, bármilyen formában is jön és bármilyen íze is van. Legyetek tisztában azzal, hogy nem tudjátok kitalálni mi is következik. Ilyen az újdonsült vendég természete, feltérképezetlen területen jártok. Mi tudjuk merre tartotok és teszünk is arról, hogy oda is jussatok. Még akkor is ha az út olyan, hogy gondolni sem mertétek volna. Készüljetek fel a meglepetésre és az örömre. Igaz, az út néha feszültséggel teli, de számos okot fog adni arra, hogy örvendjetek.