Kedveseim,
oly hosszú ideje küszködtök már. Sokan a türelemből is
kifogytatok, és úgy érezhetitek, hogy a lényetek anyaga elérte a
határait. Teljes szívetekből átadtátok magatokat ennek a
folyamatnak. Átadtátok magatokat a fénynek kívül is és belül
is, mégis azt látjátok, hogy a sötétség ott lapul a sarkokban.
Csodálkozhattok hol is van a fény, a boldogság, hol vannak a
csodák és mindaz amit oly régóta vártok?
Nos, ITT van, de a harcban elfáradt szívetek nehezen tudja észrevenni. Nagyon össze vagytok törve ettől a hosszú utazástól, és úgy tűnik a remény amit vártok beleolvad a háttérzajba és nem lehet tisztán kivenni. Ismét csak azt tanácsoljuk, kapcsolódjatok önmagatokhoz és figyeljétek meg, hogy képesek vagytok-e meghallani a mozdulatlanság pillanatában azt a hangot, mely azt mondja: ”itt vagyok, már nagyon régóta itt voltam, SZÁMODRA vagyok vagyok itt, az vagyok akit oly régóta keresel.” Nem zajos és nem hangos ez az aprócska hang, ez a fénykristály mely növekedésben van és pulzál. Inkább olyan mint egy mély, áramló folyó mely csendesen, de állandóan áramlik előre. A belső magvatok biztos és szilárd, nem olyan mint az eksztázis röpke, múló pillanatai melyet tapasztalhattok néha. Amiről mi beszélünk az alapjában öröm, de egy olyan fajta öröm amely pusztán VAN és nem az az ”ugrálós” fajta. Van ilyen fajta öröm is az emberi létben, de a belső öröm olyan inkább mint ennek a lényege/esszenciája, az íze. Egy finom rezgés mely beszínez bármit is csinálsz.
Nos, ITT van, de a harcban elfáradt szívetek nehezen tudja észrevenni. Nagyon össze vagytok törve ettől a hosszú utazástól, és úgy tűnik a remény amit vártok beleolvad a háttérzajba és nem lehet tisztán kivenni. Ismét csak azt tanácsoljuk, kapcsolódjatok önmagatokhoz és figyeljétek meg, hogy képesek vagytok-e meghallani a mozdulatlanság pillanatában azt a hangot, mely azt mondja: ”itt vagyok, már nagyon régóta itt voltam, SZÁMODRA vagyok vagyok itt, az vagyok akit oly régóta keresel.” Nem zajos és nem hangos ez az aprócska hang, ez a fénykristály mely növekedésben van és pulzál. Inkább olyan mint egy mély, áramló folyó mely csendesen, de állandóan áramlik előre. A belső magvatok biztos és szilárd, nem olyan mint az eksztázis röpke, múló pillanatai melyet tapasztalhattok néha. Amiről mi beszélünk az alapjában öröm, de egy olyan fajta öröm amely pusztán VAN és nem az az ”ugrálós” fajta. Van ilyen fajta öröm is az emberi létben, de a belső öröm olyan inkább mint ennek a lényege/esszenciája, az íze. Egy finom rezgés mely beszínez bármit is csinálsz.
Hiszen
itt van mindenkiben, de nem könnyű lefordítani/kibogarászni az
üzeneteit. Üljetek le és a figyelmeteket irányítsátok
magatokra. Úgy gondoljuk meg fogjátok érezni milyen mély és
széles is ez az örömfolyó mely bennetek áramlik. Ez a folyó
soha nem apad ki. Amennyiben nem tudtok hozzá kapcsolódni az nem
azért van mert nincs ott, csupán nem találtátok meg hol is
áramlik.
Lehet
jól el van rejtve. Sokan úgy találjátok majd, hogy rengeteg tövis
és bokor fedi, szinte áthatolhatatlan. Ne rohanjatok bele a
tövisekbe. A legjobb ha felemelitek magatokat és a lelketek
magasabb részeivel kapcsolódtok, azzal amelyiknek teljes rálátása
van mindenre. Ne feledjétek azt sem, hogy lehetőségetek van ezen
szabad részeitektől a közvetlenebb segítségre, melyet nem
hátráltat az emberi test. Ezért hát, ha segítségre van
szükségetek a belső örömfolyó megtalálásánál, akkor mindig
segítséget tudtok kérni önmagatoktól. Az örömet megérdemlitek,
de csak belülről jöhet a valódi válsz arra, hogy hol is
találjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése