242. rész (2012. december 24.)


Már izgatottan várjátok a jó híreket kedveseim, hiszen annyit küszködtetek, hogy átjussatok a szeretet alagútján. Van aki már bepillantást kapott a végén lévő fénybe, másoknak viszont a sötétség még sűrűbbnek tűnik. Ne féljetek, nem fog a sötétség beszippantani benneteket. Annak ellenére, hogy nehéz reményre lelni a jelenlegi pillanatban, mégis tudjátok ez is része a folyamatnak. Mindent jól tesztek.

Mint már említettük többször is, az emberiség gyakran előre megszabja gondolataiban, hogy a dolgoknak mikor és hogyan kell történnie. A decemberi napok pedig enyhén szólva hevesek voltak. Ez könnyen érthető, hiszen senki sem tudta előre, hogy ez az óriási folyamat hogyan is fog zajlani. Mindenkinek az elméjében volt egy elképzelt képe róla. Voltak képek, amelyeket felkapott a közös tudat és beszéltetek róluk. Így később már saját életre keltek. Rövid időn belül igazságként, tényként kezeltétek, sokan pedig ehhez igazodtak. Jól tudjátok, az emberi elme bizonyos korlátok közt mozog. Bármi ami nem fér bele ezen korlátok közé, az nehezen érthető számára. Így van ez a jelenleg zajló folyamattal is. Előre szóltunk, hogy sokan csalódottak lesznek az átmenet során. Páran eljutnak a megsemmisülés szélére is. Ők elveszítették az összes reményüket önmagukban és a folyamatban is. Nehezen találnak bármit is, amiben hihetnének. A jövőjük pedig igen fakónak tűnik. 

Az emberiségnél ez önmegsemmisítő mechanizmusként működik. Amint már mondtuk is, semmi sem állíthat meg benneteket, csakis ti saját magatok. A félelmetek az egyetlen dolog, ami az utatokba állhat. Semmilyen külső erő nem érinthet már meg többet benneteket, hiszen mind megsemmisítődött. Az egyetlen dolog ami megállíthat, az a bennetek lévő félelem, hogy elengedjétek a dolgokat és tovább toljátok magatokat előre. Sokan megtapasztalhatták, hogy ez a belső kétely- hang nagyon erős. Gondoljátok véletlen hallottam az öröm és szeretet napjai után?

Nem kritizálásképp mondjuk el ezt, csupán megszeretnénk világítani a folyamatot. Sok értelemben ez egy magányos utazás, amely során magatoknak kell szembenézni a dolgokkal. Egyedül kell döntenetek arról, hogy tovább haladtok vagy engedtek a bennetek lévő hangnak, mely azt súgja, hiábavaló az egész. Nem hiába neveztük ezt a szeretet alagútjának. Hiszen egy sötét alagúton kell áthaladnotok. A meglepetések pedig ott várnak rátok, ahol a legkevésbé várnátok. Miért ilyen ez a folyamat? Azért, hogy megadja nektek a lehetőséget a valódi önvalótok felfedezésére. Annak a felfedezésére, ami a magvatokban rejlik. Az ami erősebb és bátrabb, mint valaha is gondoltátok. Ez az út nem azért van, hogy szenvedjetek. Azért van, hogy nagyon is tiszta képetek legyen önmagatokról. Ezért van ez a végeláthatatlan mentális és fizikai hullámvasút. Egyik pillanatban a mélybe és a kétségbeesésbe taszítva benneteket, a másikban pedig visszahelyezve a szilárd eltökéltségbe.

Ismét csak emlékeztetünk benneteket, hogy ez az az út ahol egyedül kell helytállnotok. Rajtatok múlik csak mennyire gyors vagy lassú is lesz ez az utazás, mikor is érkezik el az utolsó forduló, és éritek el az előttetek lévő ragyogó fényt. Ismét csak elmondanánk, hogy ez nem kritika, csupán emlékeztető arra, hogy az útnak még nincs vége. Annak ellenére, hogy még mindig a szeretet alagútjának a sötét sarkában vagytok, egyáltalán nem vagytok rosszabbak sem jobbak a többieknél. A megfelelő időben mindannyian eléritek a célt. Lesz aki előbb, mások később. Ti vagytok azok akik ezt előre eldöntöttétek. Senki más nem erőltet rátok semmit. Egy másodperccel sem kell többet elviselnetek a folyamatból, mint amit ti meghatároztatok. Így rajtatok kívül nincs senki aki lerövidíthetné ezt az egészet. Mindenkinek a saját iramában/ tempójában kell haladnia. Mindenki győztesen fog kikerülni ebből a sötét alagútból.

Amikor kijuttok belőle, teljesek és egészek lesztek. Időközben levetkőzitek az összes terheteket, bármit ami visszatarthatna benneteket. Helyette pedig megkapjátok azokat a ”hiányzó részeket”, amelyek egésszé tesznek benneteket. Ezt mondjuk ma, a szellem és a fény ünnepének kezdetén: ne feledjétek el ünnepelni magatokat is! Annak ellenére, hogy még mindig lehúzva érzitek magatokat, belemerülve az alagút sötétjébe, mégis csodálatos példa nélküli eredményt értetek el. Azok akik küszködtek a feladással, nos ők még jobban ünnepelhetik magukat. Hiszen ezek az emberek választották a legtöbb kihívással teli utat. Amit útközben megtanultak az pedig az egész emberiséget egy lépéssel előrébb viszi.

Ünnepeljétek magatokat is, úgy ahogy csak tudjátok. Megérdemlitek. Bárhol is vagytok, tudjátok hogy minden rendben van és pont úgy haladtok/ cselekedtek ahogy kell. A hullámok megfordultak, az energia- vízesés pedig elkezdett rátok zúdulni és számos módon fog kihatni rátok. Azok akik elvesztek a sötétben, nem tudják észrevenni a fényt. Mégis tudjatok róla, hogy ez a fény rátok zúdul és eljut egészen a magvatokig. Így a bolygón mindenki részesül ebből. 

Fogadjátok ezt remény üzenetként. Mind ragyogó lények vagytok. Amit pedig eddig elértetek az mindent túl ragyog a Teremtésben. Tisztelgünk előttetek és a legjobbakat kívánjuk az utazás következő szakaszára. Akár fényes napsütés is lesz, vagy félhomály, illetve teljesen sűrű sötétség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése