Ma a
felettetek (a légkörben) lebegő lényekről fogunk szólni. Sokan nehezen hiszik
el, hogy nem egyedül vagytok a világegyetemben, de ezt most tegyük félre.
Röviden már szóltunk erről, de hadd részletezzük, hogy milyen nagy hadsereg –
ha hívhatjuk így – vesz körbe benneteket. Kicsit vonakodva használjuk a „sereg”
szót, mert ez általában egy olyan csengést hordoz, hogy azért jöttünk, hogy
elfoglaljuk a gyönyörű bolygótokat. Semmi nem állhatna távolabb az igazságtól.
Mi azért vagyunk itt, hogy biztosítsuk a szabadságot az emberi fajnak. A
szabadság, mely olyan hosszú ideje nem jött el.
Ahogy már
mondtuk, ez a multiverzum annyira összekötött, hogy ha egyik sarkában valami
félresiklik, akkor az komoly hatást fejt ki az egészre. Régóta magatokra
vagytok hagyva a berendezéseitekkel és a káros következményeit még a legvakabb
vak is láthatja. Ahogy már többször is mondtuk, ez rátok lett bízva, hogy
magatok oldjátok meg, de ahogy bebizonyosodott, a feladat lehetetlennek
bizonyult külső beavatkozás – vagy ha úgy jobban tetszik segítség – nélkül.
Ez érzékeny
téma sokatoknak, mert sokan azt szeretnék, ha ti magatok oldhatnátok meg a
dolgaitokat, illetve sokan úgy vélik, hogy ami nem a partjaitokról származik,
az csak sötét szándékkal jöhet, bármilyen szép álarc mögé is bújik. Nem
hibáztatunk benneteket ezért, hiszen utoljára épp így történt, de most eljött
az idő, hogy a fény megérkezzen. Olyan mennyiségben és erőben érkeztünk, hogy
nincs az a sötétség, ami valaha is visszatarthatna benneteket.
Kik is
vagyunk mi, kérdezhetnéd. Sokan a jövőből érkeztünk, és nem is csak tőletek
idegen világokból, de ezt sokatok nehezen emészti meg. A jövő fogalmát még
nehezebben értitek meg, mint a másik bolygó vagy a multiverzum más részének
fogalmát, tehát kezdjük ezzel.
Ugye erről
már szóltunk, ti az időt, az idővonalat egy filmtekercsként látjátok/vélitek,
amelyet nem lehet megállítani, és ami az egyetlen létezés mindenhol, a
bolygótokon kívül is. Ez nagyon távol áll az igazságtól, hiszen a multiverzum
egy vég nélküli egymásba kapcsolódó idővonalak hálójából áll, amelyek más
sebességgel zajlanak, más irányba tartanak. Ahogy megváltoztatod az időről való
gondolkodásod, könnyedén fogsz úszni ebben a végtelen lehetőségek óceánjában.
Mondjuk úgy, hogy mi kiváló úszók vagyunk már, és a legfejlettebb módon tudunk
navigálni ezeken a vizeken, a szabad akaratunkkal előre és hátra tudunk váltani
az elérhető idővonalakon.
Sokan
közületek – akik most emberi testben laknak – szintén a jövőből származó
látogatók, így sok a közös bennünk. Sokan itt csak látogatók vagytok, akiket
ősi civilizációk küldtek, hogy a fizikai test tapasztalatához jussanak egy
olyan bolygón, mint a tiétek.
Nagyon
egyedi lények vagytok, egyedi helyen, és sok lélek szeretne csatlakozni ehhez
a tapasztalathoz, amin ti átmentek. Annyian csatlakoztak az emberi fajhoz, hogy
amikor a szemellenzők leesnek, rá fogsz jönni, hogy akár a te eredeted vagy a
szomszédodé is lehet egy cseppet egzotikusabb, mint gondolnád. Mindenki meg
fogja mutatni az igazi „színét”, és nem csak az emberi testben járkálókra
gondolunk most, hanem azokra a jelenleg láthatatlanokra is, akik minden
irányból körbevesznek. Néhányan az égbolton járőröző anyahajókon vannak. Így
nevezzük őket (anyahajó), de épp olyan élő lények, mint ti, és csodálattal
nézünk rájuk. Nem lehet látni őket, amíg láthatatlanok akarnak maradni, de
ahogy elhangzik a jel, meg fogják mutatni magukat a teljes dicsőségükben. Ó, és
minő látvány lesz ez kedveseim.
Bátor
lelkek vagytok, akik egykor elvállalták ezt a jelentős kihívást. Azt, hogy
elhagytátok az otthonaitokat és szolgálatra jelentkeztetek a Föld bolygóra.
Minden ilyen lény hordozza az otthona lenyomatát, ez a lenyomat majdnem
teljesen el lett törölve, amikor a „trükközők” (sötét uralkodók) jöttek, csupán
egy icike-picike maradéka maradt valahol a szívetek legmélyén. Ez a kis hang
most erőre kap, és egyre többen érzitek, hogy egyre jobban össze vagytok
kapcsolódva azzal, ahonnan valaha jöttetek. Éjjel már sokan meglátogattátok
ezeket az anyahajókat is, de a legtöbben erre nem emlékeznek, csupán a vágyódás
és szomorúság marad meg bennetek, amikor felkeltek. Ezt könnyű megérteni, mert
nehéz újra elszakadni a szeretteidtől, de légy nyugodt, eljön a nap, amikor már
annyi ideig maradhatsz, ameddig akarsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése