Beszéljünk
ma azoknak a dolgoknak a természetéről, amelyek körülvesznek titeket. Eddig
ugye az érdekelt benneteket, ami közel van hozzátok fizikai és spirituális
értelemben is. De nézzünk egy kicsit távolabbra. A világűr nem elhagyatott.
Zajos élet nyüzsög kint és igen barátságos is.
Sokan,
ha kiállnak az éjszakába és az eget kémlelik, akkor elhagyatottnak és
magányosnak érezhetik magukat. Ilyenkor szeretnénk, ha látnátok, hogy milyen
közel is vagyunk. Ne aggódjatok, nem maradunk láthatatlanok örökre. Ahogy eljön
az idő, láthattok bennünket, de attól még itt vagyunk most is, ahogy beszélünk
épp. Sokan találkoztatok már velünk, és olyan benyomást tett ez rátok, ami
fontos lesz az eljövendő időkben. Tudjuk, hogy nem könnyű most ott állni a
bolygótok felszínén. Kihasználunk minden alkalmat a „közeli találkozásokra”,
ahogy ti neveznétek ezt. Soha ne feledjétek, hogy mi mindannyian szeretünk
benneteket, ti nagyon is különlegesek vagytok.
Bizonyos
szempontból a galaxisok csillagtanoncai vagytok, és amit elvégeztek munkát, az
leírhatatlan. Tisztában vagyunk azzal, hogy a más lények jelenléte a
bolygótokon igen kényes téma, hiszen annyian ragaszkodnak még ahhoz, hogy az emberiség
az egyetlen fejlett lény a világon. (Nem csak a kis bolygótokon, hanem az egész
világon!) A teremtés csúcsának tartják magukat, és amikor rájönnek, hogy nem
azok, nos, az nagyban ellent fog mondani sok olyan dolognak, amire az életüket
is tették volna eddig. Az életük teljes (anyag)szerkezetét szét fogja ez tépni.
(Magyarul úgy mondanánk: összedől egy világ bennük. – Tom)
Sokan
elveszítik a talajt majd maguk alatt, mert az önképük megrendül. Sokan ez okból
akár öngyilkosságot is elkövethetnek vagy megbolondulnak. Nem tudnak vagy nem
akarnak szembenézni a valósággal. Azzal a valósággal, ami vár rájuk, ezért
vissza kell menniük a forráshoz, és újra kell kezdeniük.
Az
„idegen élet” fogalma mindig is végigkísérte az emberiséget, és jó okkal.
Mindenki hordozza magában, mélyen belül azt a tudást, hogy bizonyos „idegen
életformához” kapcsolódik (tartozik), de ez a tudás más „idegen életforma”
által el lett nyomva. Azok által, akik régen jöttek és magukhoz ragadták az
irányítást. Az ő céljaik érdekében az volt a legjobb, ha ez a belső emlék
örökre kitörlődik. Azok, akik az őseiktől kapott tudást próbálták magukénak
vallani, mind ki lettek végezve. Így szépen lassan kiirtották ezt a tudást,
illetve azokat, akik megpróbálták ezt fenntartani. Viszont nem jártak teljes
sikerrel ebben, és most az ősi bölcsesség szikrái elkezdenek előszivárogni
belőletek. Ne feledjetek el hálát adni azoknak, akik élve tartották ezt az apró
lángot a legsötétebb időkben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése