100. rész - a nap energiái (+ Aisha visszaemlékezése)

2012. március 9., 1. szakasz

Ahogy a nap ma lemegy, ne feledjetek hálát adni neki, hogy ilyen fontos munkát végez el a felkészítésetekben. Bőségesen megosztotta veletek az energiáit az elmúlt órákban, és a nagylelkűsége még nem ért véget. Ó, kedveseim, ha tudnátok, hogy mennyit jelent nektek az, amit ad. A szeretet és tisztaság zuhatagát önti rátok, és ez a tudatosság áramlat annyira erős, hogy el fogja mosni az összes mocskot, ami még rajtatok csüng. Ez a folyamat még messze nem ért véget, hiszen nem kevés „trükkje” van még az ingujjában.

Örvendezzetek kedveseim, új napra ébredtetek, és ez a nap az emberiség történelmében a fontosabbak közé tartozik. Ne legyen külön elvárásotok a felszínen való megmutatkozás iránt, mert a harmadik dimenzió (társas)játék még egy darabig folytatódik tovább. Olyan ez, mint amikor valaki elveszíti az egyik végtagját, de még mindig úgy érzi, mintha továbbra is meglenne (fantom végtag jelenség). Bennetek is az alsó sűrűségű lenyomatok még mindig ott uralkodnak, amíg teljesen rá nem ébredtek, hogy már nincsenek is ott, csupán a lenyomatok emléke maradt meg.

Eljött az idő, hogy az álom utolsó morzsái is kitöröljétek a szemetekből és elkezdjétek a dolgokat tisztán látni. Legyetek éberek amikor a távozó csalódottság és félelem érzése elhagy benneteket. Mert ez fog következni, és ne felejtsetek el nagy levegőt venni, hogy győzni tudjátok az új hullámok bejövetelét. Találjátok meg az egyensúlyi pontotokat és próbáljátok megtartani, akkor nem tud meglepni benneteket az, ami következni fog. Mert számos módon próbára lesztek téve az eljövendő napokban.

2. szakasz

El se hiszem, hogy ez a 100. bejegyzés a Túlélés Kéziratában (Felemelkedés Kézikönyvében)! Nem gondoltam volna, hogy mennyire meg fog változni az életem tavaly augusztus 16-án. Az volt a nap, amikor az első bejegyzést megkaptam. És az volt az a nap, amikor az összes ügyfelemnek kijelentettem, hogy nem tudok többet dolgozni velük. Tudtam, hogy 100%-ban ennek a feladatnak kell szentelnem magam, és attól a naptól fogva az életem, mint grafikai szerkesztő, véget ért. Így visszatekintve az elmúlt évekre és az egész felnőttkoromra, már könnyű észrevenni, hogy mély döntések hozták ezt létre.

Lecsökkentettem az összes kiadásomat, eladtam a lakásomat és beköltöztem a testvéremhez, valamint szinte az összes tulajdonomat eladtam szép sorjában. Egyszóval radikálisan más életformát hoztam létre, mint ami „normális” egy 48 éves embernek. Most pedig még egy lépést megteszek, amit sokan őrültségnek tartanak, feladom azt az egyetlen munkámat, amiből a számláimat fizetem.

Soha nem éreztem annyira szabadnak magam, mint most és arra is ráébredtem már, hogy soha többet nem tudok már visszamenni a „normális” életembe. Amikor azt mondták, hogy a csatornázott szavakat „mások szemének is látniuk kell”, akkor elkezdtem kitenni az egészet az internetre. Szó szerint remegtem, amikor kitettem az első bejegyzést a lightworkers.org-ra, annyira erősek voltak az energiák. Előtte is csatornáztam már, de azok csupán rövid üzenetek voltak akár számomra, akár mások részére. Tehát ez a hosszú kézirat valami új volt. Annyira erős volt a csatornázás energiája az elején, hogy nem is figyeltem a kéziratra bejövő reagálásokra. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi ember fogja olvasni. Nagyon megérintettek a kommentárok és üzenetek, amiket kaptam. Valóban ráébredtem, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolva, mennyire örömteljes ebbe az energiába csatlakozni és érezni a mindenkit körülvevő szeretetet.

Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtem kitenni a beírásokat a netre, az új életem Aisha North-ként megkezdődött. Hiszen ez nem a szüleim által adott nevem, ezt a csatornázás közben kaptam. Éreztem, hogy ez az a feladat, amire a lelkem szerződött és ez a valódi nevem.

Nem tudom, hogy meddig jönnek még ezek az üzenetek, csupán azt tudom, hogy leülök minden nap és leírom őket. Többször is jelezték már, hogy ez a rendszeresség fontos, hogy „nyitva tartsuk a csatornát”. Néha kapok személyes üzenetet, ezek sokkal rövidebbek. Az „Állandó Társak”, akiktől az üzeneteket kapom, egy csoport. Igen nagy csoportnak tűnik, melyben különböző energiák vannak és különböző „hangok”. Érezhető a különbség, van közülük, amely nagyon intenzív. A csatornázás maga mindig gyors, sokszor gyorsabb, mint ahogy az ujjaim le tudják gépelni. Sok szót először hallok és utána kell járnom a neten(hogy mit jelent és hogyan is írják).

Vannak napok, amikor pont olyan frusztrált vagyok, mint bárki más. Mert már annyira el szeretném érni azt a „végső állomást”, amiről oly sokat beszéltek már. Néha azt kívánom, bárcsak még részletesebbek lennének az üzenetek, de gondolom ez a kívánság tipikusan emberi. Mi mindent tudni akarunk, lehetőleg időre és napra pontosan. Ekkor általában a már rettegett szóval válaszolnak: „hamarosan”. Amíg nem érünk el erre a végső állomásra, töltsük ki az időnket azzal, hogy megosztjuk a tapasztalatainkat és szeretetünket másokkal, valamint ne felejtsünk el néha egy jó nagyon nevetni. A humor az egyik legjobb orvosság. Még ha a munka komoly is, nem szabad túl komolyan venni magunkat. Ahogy mondani szokták, néha „könnyíts” (lighten up = könnyíts = de szójátékban akár jelentheti azt is, hogy csapd fel a fényt, világosíts ki – Tom)