2012. március 28.
Először
is hadd gratuláljunk nektek, könnyű elfelejteni a már elért dolgok
nagyszerűségét. Benneteket lehúznak a fizikai és mentális megmérettetések, de
nekünk tiszta rálátásunk van, és mi látjuk, hogy gyönyörű dolog történik, ahogy
hihetetlen magasságokba emeltétek a bolygótok fényállapotát. Azt is jól tudjuk,
hogy a ti nézőpontotokból ez nem így látszik, hiszen a dolgok komorabbnak
tűnnek, mint eddig bármikor.
Mindenféle
veszély övez. Azok is, amelyek környezeti természetűek, és azok is, melyek a
kapzsi emberi elméből származnak. Így nagyon nagy sötétségnek vagy kitéve,
ahogy körülnézel. Ezt látod, ha arra nézel, amerre a kormányaitok, vezetőitek
és a tömegmédia irányítja a figyelmedet, hiszen a legjobb érdeküket az
szolgálja, ha semmilyen módon nem emeled fel a szellemedet. (A „spirit” itt
kétértelmű, hangulatodat is jelentheti – Tom.) Ezért nagyon fontos, hogy
gondosan megválogasd az érdeklődési területedet, csupán ekkor leszel képes
elszakítani magad a komor és lehangoló környezettől, melyet ezek a
félelemkeltők festettek fel. Amint láthatod, egy egyre jobban ragyogó világban
élsz, de mint ahogy már mondottuk is, egy vékony rétegű sötét köd burkol, amely
áthatolhatatlannak tűnik. Ha csupán egy kis lépést is teszel a helyes irányba,
akkor látni fogod, hogy kitisztul minden, mint ahogy azok, akik magasabbra
másznak, a köd fölé tudnak emelkedni. És mint ahogy ők is, te is a legragyogóbb
napsütésben tudsz fürödni, ugyanakkor az emberiség többi része, akik úgy döntöttek,
hogy a sötétben maradnak, továbbra is a sűrű ködben élnek.
Ez
a szabad akarat útja, megválaszthatod, hogy a ködbe burkolózva élsz továbbra
is, vagy lépéseket merészelsz tenni, hogy felszabadítsd az elmédet és lelkedet
ebből a csapdából. Még ha ezek a lépések jobban is fájnak, mint ahogy gondolni
merted valaha is, akkor is megéri minden fájdalmas pillanatért, amikor friss
levegőt tudsz majd venni, mely nincs aggodalommal és félelemmel beszennyezve,
mely annyira áthatja az alacsonyabb (rezgésű) részeket. Úgy gondoljuk, már volt
alkalmatok valamennyi lélegzetet venni ebből a tiszta levegőből, de ekkor újra
elkap ez a látszólag véget nem érő áthangolódás és akkor megint elfelejted a
körülötted lévő tiszta kilátás (panoráma) ízét.
Ezt
nem kritikának szántuk, kedveseim, csupán emlékeztetőnek, hogy már így is
túlteljesítettétek azt, amire vállalkoztatok és óriási lépéseket tudtatok
megtenni ezen a dombos úton. Ez a felfelé vezető út nagyon hosszúnak tűnt,
talán észre sem vettétek, hogy az emelkedő szöge egy kicsit csökkent. De még
mindig megfeszítőnek tűnik, pedig igazából már elég magasságot értetek el, hogy
egy kicsit lelassítsatok és megízleljétek a kilátást. Fontos néha ezt megtenni,
hiszen ha visszanézel, hogy milyen távolságot is tettél meg, akkor tudod jobban
megítélni azt a terepet, melyet magad alá gyűrtél (legyőztél).
Azt
is tudjuk, hogy közületek sok embernek ez a folyamat néha helyben járásnak
tűnik, mintha nem is lépdelnétek előre, ez érthető. Ezért szeretnénk rámutatni,
hogy számos módon túltettetek az összes elváráson, és egyikőtök sem hasonlít
már ahhoz a személyiséghez, aki volt az út kezdetén, még messziről sem hasonló.
Lehet, hogy nektek úgy tűnik, ugyanaz néz vissza a tükörből, de ez csupán azért
van, mert még mindig a régi és nem annyira hatékony szemetekkel látjátok
magatokat (fizikai szem – Tom). Próbáljatok mélyebbre hatolni, kedveseim. Látni
fogjátok, hogy már elkezdtétek az átalakulásotokat valami sokkal ragyogóbbá és
csillogóbbá, valamint gyönyörűen erősebbé, mely szó szerint túl fogja ragyogni
azt a régi éneteket, mely még mindig a felszínhez ragaszkodik.
Az
utolsó csúcs még nincs megmászva, de soha ne féljetek attól, hogy kicsusszan a
kezetek közül (hogy elérhetetlen). Lehet, hogy távolinak tűnik, valahol magasan
a fellegekben, de az igazság az, hogy már majdnem el tudjátok érni és
megtapintani. Eljutottál idáig és ez már garantálja, hogy elég bátorság és erő
van benned ahhoz, hogy végig kitarts. Mindig emlékezz arra, hogy nem szabad
elveszíteni az önmagatokba vetett hitet, mert már csak ennek az elvesztésével
tudnátok ismét lezuhanni a mélybe. Azt pedig ugye nem szeretnétek, hogy a
kemény munkátok kárba vesszen. Azért vagy itt, mert elhoztad ide magad, szó
szerint a két lábadon. Az út nagyobb része már meg van téve, és ugyan az utolsó
szakasz nem nevezhető sétagaloppnak, de mégis úgy gondoljuk, hogy
élvezhetőbbnek fogjátok találni, ha a tekinteteteket a gyönyörű kék égre
szegezitek, nem pedig az alattatok fekvő gomolygó ködre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése