2012. február
22.
Ma
arról az elkülönülés érzetről szeretnénk szólni, amelyet tapasztalhattok. Ahogy
már említettük, ez az időszak sok kihívást tartogat, s ennek része az
elveszettség érzet is. Már annyira átváltoztatok, hogy szinte elveszítettétek a
kapcsolódást a mindennapi életetekkel és a környezetetekkel. Nem könnyű az
átmenet, hiszen semmi szilárd sincs, amibe megkapaszkodhatnátok. Az érzet, mely
arra hasonlít, mintha ürességben lennétek, még jobban fel fog fokozódni. Most
is azt tanácsoljuk, amit az előzőekben is mondtunk; maradjatok kapcsolatban
azokkal az emberekkel, akik segíteni tudnak nektek az utazásban. Hiszen,
magányosan nehezebben tudtok továbbra is bízni önmagatokban és könnyen
elveszíthetitek a jövőbe vetett hiteteket.
Szeretnénk,
ha láthatnátok, milyen közel is vagytok már annak a boldogságnak a
megtalálásához, amely után már oly régóta sóvárogtok. Tudjuk, hogy ezek a
szavak kevesek az elkövetkező napok elkülönülésének kopárságához. Jusson
eszetekbe, hogy ez csak egy átmeneti időszak, amelyen átestek, nem pedig egy
állandó állapot. Tudjuk, hogy ezt néha nehéz lenyelni, hiszen vannak olyan
periódusok, amikor nehéz megtalálni a bennetek lévő Fényt. A feladat, amire
vállalkoztatok nem könnyű, de nem hiába neveznek benneteket a bátrak
legbátrabbjainak. Nem vagytok egyedül és azt se higgyétek, hogy attól kevesebbé
váltok, ha segítséget kértek. Éppen ellenkezőleg; ez a valódi erőtöket mutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése