2012. március 29.
Az
idén korán jött a tavasz és lementem megnézni a veteményesemet. Eddig hó borította,
de a magas hőmérsékleten többnyire elolvadt mindenfelé. Kíváncsi voltam a
virághagymákra, amelyeket ősszel ültettem, hogy elkezdtek-e kihajtani, és igen,
mint elkezdett! Emellett nagy csodálkozásomra azt látom, hogy új élet indult
meg a kelbimbóból, melyet úgy hagytam télen. Decemberben szedtük le az utolsót,
de a hó miatt néhány ott maradt a szár alján. Ezek most új életre keltek a
meleg tavaszi napon. Gyönyörű, zöld füzérként díszítik az amúgy élettelen
szárat. Számomra ez egy emlékeztető volt, hogy mennyi bőség is rejlik a
látszólag élettelen/mozdulatlan talajban. Az Anyatermészet nagylelkű az
ajándékaival, és ma abban az élvezetben lehetett részem, hogy idén először
friss zöldséget ehettem. Számos alkalmunk lesz még az elkövetkező hónapokban
hálát adni ezért a bőségért, különösen, ha eszünkbe jut a szokatlan helyekre is
benézni. Nem csak a természet ad sok ajándékot, hanem az emberek is, főleg
azok, akiktől egyáltalán nem várod (el). Jusson eszedbe az is, hogy néha
könnyebb adni, mint elfogadni, ezért jó ötlet emlékeztetni arra, hogy nyílj meg
mások nagylelkűségére, különben gyönyörű ajándékról maradhatsz le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése