2012. március 19.
Ma
a holnap ismeretlen területéről szeretnénk szólni vagy pontosabban a holnap
elfelejtett világáról, hiszen a szívetek központjában már ismerhetitek az
elvet. Ahogy vékonyodik a függöny, egyre jobban visszaemlékezel azokra a
napokra, amelyek paradicsomi állapotban zajlottak. A frusztráció pedig csak
fokozódik, hiszen tisztán látod a mélységet, mely elválasztja a mai létedet
tőle. Ez a szakadék napról-napra csak tágul, hiszen úgy tűnik, az emberiségen
elkövetett támadások vég nélküliek, a fény pedig úgy tűnik, kihunyóban van
számos helyen a világod körül.
Ne
aggódjatok kedveseim, ez csak a jel, hogy minden jobbra fog változni, hiszen ha
nem lennétek már így is eléggé felébredettek, akkor a szemetek sem rendülne már
a napi médiában felszolgált szörnyű hírektől. Minél magasabbra emelitek
magatokat attól a szinttől, amiben az emberiség többi része van, annál
szembetűnőbb lesz a viselkedésük számotokra és egyre közelebb kerültök ahhoz,
hogy kiszabaduljatok belőle. Ez ellentmondásosnak tűnhet, pedig ez történik
épp. Minden felgyorsul, de miközben ti egyre gyorsabban emelkedtek a magasabb
rezgésekbe, addig az emberiség többi része egy eddiginél meredekebb lejtőhöz
ér, így a köztetek lévő szakadék csak nő. Mi az idővonalak szétválására utalunk
épp, és ez egy nagyon is nyilvánvaló jele annak, hogy a szétválási folyamat már
teljes lendületben van.
Az
érdekesség az, hogy attól függetlenül, hogy a világon eddig elért negativitás
egyre nagyobb mértéket ölt, nektek az a képességetek, hogy kivonjátok belőle
magatokat, szintén fokozódott. Más szavakkal, ha egyszer eldöntötted, hogy
megemeled a saját rezgésed frekvenciáját, úgy tudod már nézni (megfigyelni) az
alacsonyabb szférák történéseit, hogy nem bonyolódsz már bele annyira
érzelmileg, mint eddig. Egy nem annyira fejlett szemlélőnek ez érzéketlenségnek
tűnhet, de nem az. Ti útmutatók (iránymutatók) vagytok, a fény jelzőfényei, az
elsődleges és legfontosabb feladatotok, hogy elválasszátok magatokat attól a
játéktól, mely azért van felállítva, hogy csapdában tartsa az emberiséget és
megfosszon a hatalmatoktól (erőtöktől).
Ha
beránt (szív) a játék, az majdnem olyan, mintha a világegyetem valamelyik
fekete lyuka nyelne el, szinte teljesen lehetetlen kiszabadulni belőle. Nektek
viszont sikerült és le a kalappal előttetek! Nem egy egyszerű feladat és ennek
az elkülönülési folyamatnak a legnehezebb része még előttetek áll. Ugye arról a
folyamatról beszélünk, amikor le kell majd mondanotok minden kötelezettségről,
amit még magatokban hordozhattok, és ami még hozzákapcsol ehhez a mátrixhoz -
nevezzük most így. Ez az utolsó horgony, ami még a régihez láncol. Amíg
emlékszel arra, hogy azért vagy itt, hogy megmutasd az utat a cselekedeteid
által, addig ezek a horgonyok/láncok elkezdik lazítani a szorításukat (végül
elengednek).
A
holnapban amire utalunk, ti mindannyian dicsőséges szabad szellemek/lelkek
vagytok, amit jogosan követelhettek vissza magatoknak, ahol mindannyian össze
vagytok kapcsolódva a szívetekben, nem pedig valamilyen feszültség vagy
kötelezettség miatt. Ismét megtanultok szabad lélekként élni, újra fogjátok
építeni a csoportjaitokat (társadalom), olyan helyekre ahol a szeretet a
vezérelv és ahol minden lépéseteket az embertársaitok és a környezetetek
tisztelete fogja vezetni. Ekkor az előtted terülő út teljesen nyilvánvalóvá
válik és a választásaid/döntéseid maguktól értetődőek lesznek, a félelem és
erőtlenség már csak egy halványodó emlék marad. Szó szerint olyan lesz, mint
hazatérni egy hosszú sivatagi út után, hiszen ti valóban ragyogó lelkek
vagytok, akik önként jelentkeztetek, hogy ide jöjjetek és letépjétek az
emberiségre már olyan régen rárakott sötétség láncait. Ne feledd, ez a holnap
egy rövid éjjel után már itt is van. Ne féljétek a sötétet, csupán jelzi az
átmenetet a most élt jelenből, az annyira várt holnapba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése