84. rész - az emberiség célja, a felemelkedés közelsége

2012. február 8.

Az emberiség hosszú utat tett meg az eredetétől, de hosszú út is áll még előtte. Végre visszatér a gyökereihez, és ezek a gyökerek mélyen el lettek temetve a feledés rétegei alá, melyeket azok raktak az emberekre, akik uralják őket. Ti az embert magányos fajként látjátok, mely egy kis, kék bolygón él, távol mindentől, csendben lebegve az űrben. A magányotok eszméje távol áll a valóságtól, és az igazság kezd lassan beszivárogni az elmétekbe, ahogy a szívetek felfedi a mélyen rejlő titkait.

Ez a bolygó nem a tiétek. Ez az egész teremtésé, és egy nagyon különleges céllal lett felállítva. Egy olyan tanítást adó hely, ahol a lelkek tanulhatnak. Nem egy könnyű tananyagot, hiszen a bolygótok a legkihívóbb iskola a létezésben, hiszen csak itt tapasztalhatod meg a kettősséget, miközben fizikai testben vagy. Most egy maréknyi kapzsi uralkodó faj alatt vagytok, de eredetileg sokkal ártatlanabb volt a tananyag. Sok minden el lett erről már mondva, így nem megyünk bele a részletekbe, inkább térjünk vissza a fajotok eredetére.

Ugye annak tudatában lehettek, hogy a fizikai testetek egyfajta jármű, amely képessé teszi a lelket arra, hogy lakhelyeként használja. A többi dimenziótól eltérően ezen a testen és az összes érzékszervein keresztül egy teljesen másfajta életet tapasztalhat meg. A fizikai testetek egy csodálatos és nagyon jól összerakott működési rendszer. Ha látnátok akár azt, hogy a bőrötök alatt mi zajlik, egyáltalán nem kételkednétek abban, hogy létezik magasabb intelligencia. A tudósaitok még most is meglepődnek, amikor a „szerkezetetek” (testetek) mélyére tekintenek. Ez viszont csupán egy kicsiny részlet ahhoz képest, hogy valójában kik vagytok. Lélek vagytok, mely otthonának választotta ezt a „járművet” (testet), hogy tovább fejlődjön azáltal, hogy megtapasztal egy élettartamot egy ilyen összetett szerkezetben.

Azt is tudjátok, hogy a bolygón való jelenlétetek nem egyszeri látogatás. Egyik élet után visszajöttök egy másik életbe, hogy ismét ki legyetek téve ennek a fajta környezetnek, amelyben egyedileg tudtok kapcsolatba lépni egymással. Az emberiség, mint faj, a primitív csoportoktól - melyek vadászat és gyűjtögetés által éltek túl – egész fejlettnek tűnő társadalmakig fejlődött. Ez nem kis teljesítmény, de még sokat kell haladnotok, hogy elérjétek a végső célotokat.

Amennyiben ezek a trükközők nem jöttek volna a partjaitokra, ez a cél már rég be lenne teljesítve. Számos ősrégi civilizációtok - melyekre ma primitívként utaltok - fejlett volt. Fejlett társadalommal, ügyes tudósokkal és bőséges tudással. A háború, a betegségek és az elnyomás szinte teljesen ismeretlen volt. De ekkor jöttek a hívatlan látogatóitok és a történelem a feje tetejére állt. Ti, mint faj, egy teljesen más vágányra lettetek helyezve/terelve, és a korrupció valamint a kapzsiság – a rátok kényszerített felejtés miatt – gyors leépüléshez vezetett. Megjelent a háború, a betegség és a szegénység. Már nagyon hosszú ideje küszködtök ebben a mocsárban, és az az extra bőrönd, mely rátok lett kényszerítve, igen sok nyomot hagyott a világotokban. Most viszont el tudjátok dobni ezt a poggyászt - nem csak egyéni lélekként, de fajként is - és végre újra a helyes vágányra/útra kerültök.

Fogalmatok sincs, hogy mennyire meg fogja ez változtatni az emberiség történelmét. Ez mindent újjá fog tenni. Amint visszanyeritek a memóriátokat, meg fogjátok találni az erőtöket és utána senki és semmi nem tud többet visszafogni benneteket. Az összes régi belétek nevelt kapzsiság el fog tűnni, és ti - mint faj - megint egymást segítve haladhattok. Egy meg egy nem kettő lesz, hanem hatványozottan fog valami hatalmassá, erőteljessé növekedni, mely letakarítja az asztalt.

Végre újra szabadon lélegezhettek és olyan társadalmat építhettek, amelyet szeretnétek. Olyat, amely a szereteten és a közös érdeken alapul, ahol az egonak nincs helye és a halál már nem fenyeget (erőszakos halál – Tom). Csupán a test életének lesz egy természetes befejezése, mielőtt egy új életet kezdenétek. Ez a nap nincs messze, még csak most kezditek megérezni az erőt magatokban. Ez az erő azonban napról napra egyre erősebbé válik, elér egy olyan pontra, ahol már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sem magatok által, sem pedig mások által. Ekkor már nem lesz más választásotok, mint hogy kiszabadítsátok. Ekkor az egész világotok meg fog változni, ahogy a szíveteket és elméteket az új jövő megteremtésének szentelitek.

Erre a napra mindenki emlékezni fog. Nem csak a bolygótokon, hanem a teremtés minden részében szétszóródó mennyei családotok is. Látjátok, igazából nem innen származtok. Habár magatokra emberként utaltok, az eredetetek más. Hiszen ti mind más civilizációk lakosai vagytok, akik azért vannak ezen a bolygón, hogy az információt hordozzátok. Azért jöttetek ide, hogy tudást vigyetek haza, miután annyi élettartamot leéltetek, és annyi tapasztalatot összegyűjtöttetek emberi darabot/műsort játszva, emberi testben. Azért, hogy rendesen el tudjátok játszani a részeteket, és annyi dolgot meg tudjatok tanulni, amennyi csak lehetséges, keresztül kellett, hogy menjetek egy olyan folyamaton, amely során nagyon sok minden ki lett törölve belőletek. E felejtés nélkül nem tudtátok volna magatokba szívni az itt található leckéket. Ugye a Földön való élet nagyon korlátozó, és ha megmaradt volna az emléketek azokról a helyekről, ahonnan származtok, amelyek sokkal gondtalanabbak és nagyban más környezetek, akkor nagyon nehezen tudtátok volna kibírni az itt kapott leckéket. Szóval, a szándék jó volt. De ekkor jöttek az elnyomók, és még azt a maradékot is kitörölték belőletek, ami megvolt.

Szerencsére nem tudták teljesen kitörölni az otthon ragyogását, ez továbbra is jól meg van őrizve a szívetek mélyén. Ez a kis csillogás most egyre hevesebben kezd fényleni bennetek. Már nem kell ettől a tudástól félni, melyet annyi különböző helyről hoztatok. Örömmel és büszkeséggel fog benneteket eltölteni, ahogy kiálltok és büszkén elmesélitek a származásotokat.

Ne féljetek, hogy néhány elveszett lélek kigúnyol emiatt benneteket. Ez a gúny igen rövid életű lesz, hiszen ők is tudják, hogy ez az igazság. Sokan még magukban is letagadják ezt az igazságot, még önmaguk előtt is. És továbbra is azokkal a lelkekkel maradnak, akik az általuk teremtett illúzióban élik az egyre rövidebb életüket. Ez meg lesz nekik engedve, hiszen úgy döntöttek, hogy elvágják a valósággal való kapcsolatukat. Számukra a Föld bolygó továbbra is létezik majd, egészen addig, amíg képesek lesznek visszatartani a teljes pusztulástól (melyet épp a cselekvéseik hoztak létre). A többieknek – nektek – az élet ismét fényes lesz, hiszen nem csak magatokat, hanem a többi mennyei családotokat is a valódi fényükben fogjátok látni újra.