2012. március 15.
A
dolgok továbbra is a jó irányba haladnak. Persze, ezt így nem hangoztatják a
hírekben és az újságok főcímein. Tegnap egy fontos pont volt, egy
visszaigazolás arra, hogy a világotok közelebb lépett a tökéletesség
szintjéhez. Örömmel tölt el bennünket, hogy látjuk ezek a lépések egyre nagyobb
lendületet vesznek.
Ideje
örvendezni kedveseim, hiszen hamarosan a változás forgószele fog átölelni
benneteket, mely nem csak a fejeteket forgatja meg (szédíti meg), de az egész
lényeteket is. Mindig ilyen nyakatekert módon fogalmazunk és tisztában vagyunk
vele, hogy sokatok számára ez fárasztó. Egyszerűen nem tudjátok elengedni azt a
vágyatokat, hogy kitöltsétek a sorokat, mindig részletes leírást szeretnének a
dolgokról. Görcsösen kapaszkodtok az utolsó bizonyosságba, függetlenül attól,
hogy ez mekkora feszültséget okoz a testeteknek. Az ellenállásotok (a
változással szemben) mindent megnehezít.
Valóban
nagyon fontos még a legkisebb ellenállás is, ami az analitikus (elemző)
elmétekre vonatkozik, mely mindenféle félelemmel és bizonytalansággal áraszt el,
ami meggátol abban, hogy tovább tudj lépni a szabadság irányába. Ez
összetettnek tűnhet, de hadd szögezzük le, a kevesebb most tényleg több. Akik
sikeresen el tudták engedni az elvárásaikat, azoknak ezen folyamatok fejlődése
sokkal könnyebb, mint azoknak, akik előre jól meghatározott utat szeretnének
bejárni. Ez az előre meghatározott vonal nem létezik, csupán az elmétekben és
amíg makacsul ellenálltok annak, hogy az elmétek elengedje ezeket az eszméket,
melyeket legjobban ismer, addig az út rengeteg akadállyal lesz tarkítva és
nehezen tudtok előre haladni.
Azért
mondjuk, hogy legyetek tisztában ezzel,…. hogy ne várjátok el, hogy az
elmétekben tiszta, jól látható rálátásotok legyen az útra, hiszen csak a
szívetekben lesz így. Azt is tudjuk, hogy ez kívülről magától értetődő és
könnyen felfogható elvnek tűnik, de valójában ez a legnehezebb dolog, amit egy
emberi lény magáévá tud tenni. Jól belétek nevelték már, hogy mindent
tagadjatok le, ami nem logikus, így az elmétek már számos élettartam alatt
uralt benneteket.
Most
meg kell tanulnotok, hogy leengedjétek a logikus gondolkodás merev pajzsát,
mely börtönben tartott benneteket. Ehhez pedig az szükséges, hogy a szívből
jövő hang felülírja a “józan észt”, mely mindent meg fog tenni, hogy tovább
uraljon. Ha továbbra is engeditek, hogy a (logikus) elmétek adja az iramot,
akkor örökre a beteljesületlen elvárások tengerében fogtok maradni és ez
továbbra is alacsony rezgésben fog tartani benneteket. Csak azok, akik képesek
megtenni a hit ugrását, akik a szívük hangja után mennek arrafelé, amit igaznak
éreznek, csupán ők lesznek képesek valóra váltani az álmaikat. Rajtatok múlik,
melyik hangot követitek, amikor a dolgok még jobban felgyorsulnak. A növekvő
zavarban még nehezebb lesz megkülönböztetni az igazság hangját a zavar
hangjától, így jobb, ha már most kiélezitek a figyelmeteket, hogy még a nagy
füst és kavalkád előtt meghalhassátok.
Hallgassátok
és hallgassátok figyelmesen, hogy meghalljátok az igazságotok hangját a
kétségbeesés egyre növekvő zsivajában. Ideje kilépni régi a vonalból és új
irányt venni (a saját irányotokat). A szívetekben maradás biztosítani fogja,
hogy nem tévedtek el az úton, ahogy oly sok embertársaitok el fognak.
Haladjatok (meneteljetek) a saját hangotokban (rezgésetekben, hangnemetekben,
ritmusotokban) és ne a józan ész ritmusában. Így jóval előbb meglátjátok, amit
kerestetek, mint a szófogadó elméjű tömegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése