136. rész - a paradicsom a sarkon vár

2012. május 14.

A mai üzenetet néhány támpont ismertetésével szeretnénk kezdeni, arra vonatkozólag, hogy a folyamat, hogyan fog előrehaladni/fejlődni. Köztetek már vannak olyanok, akik elérték azokat az emlékeket, melyek túlélték a különböző állapotok változását. Más szavakkal; képesek visszaemlékezni olyan dolgokra, amelyeket megtapasztaltak, miközben egy olyan állapotban voltak, amelyet nem sorolnátok a szokásos “normális” állapotaitok közé. Ez nagyon felemelő lehet, de el is bizonytalaníthat benneteket, hiszen nagyon nehéz (nehezen (el)viselhető) a napi megszokott mókuskerékbe visszatérni. Hasonlíthatnánk ezt ahhoz, hogy egy gyönyörű álomból egy rémálomba ébredtek. Ez a rémálom minden oldalról körbevesz és nyomást gyakorol rátok, ahogy az összeomlás egyre nyilvánvalóbb, és a jó ideje beharangozott hajnal meg egyre távolibbnak tűnik.

Mi megértjük ezt, hiszen olyan, mintha megnyílna a lábaitok alatt a talaj és csupán a tátongó szakadékot látnátok, azt viszont egyáltalán nem, hogy hová is tudnátok lépni. Ez egy jó hasonlat arra, amin épp keresztülmentek, hiszen ha van is rálátásotok a másik világra, akkor is csak röpke pillanatokra, s a talaj körülöttetek pedig szétesőben van. Az üzenetek tűnhetnek délibábnak, és nem is csoda, hogy csak a legbátrabbak nem esnek kétségbe.

Ti már TUDJÁTOK, milyen a paradicsom, így a körülöttetek lévő világ egyre sötétebbnek tűnik és elképzelni sem tudjátok, hogy hogyan tudnátok a fényeteket ebben a zűrzavarban fenntartani/kitartani. Úgy tűnik, mintha kifogynátok az üzemanyagból. Mindannyian egy biztos jelre vártok, hogy megbizonyosodjatok, az új hajnal nem csak csalóka ígéret, hiszen nem tudtok keresztül látni azon az illúzión, mely az emberiséget örökké a sötétben tartja. Aki már egyszer keresztüllátott az illúzión, nem igazán tudja, hogy miért is maradna tovább benne. Ettől valami sokkal jobbat akartok és valami sokkal jobb is jelenik meg a látóhatáron. Ti csak az egyre nehezebben fenntartható állapotot látjátok, s a körülöttetek lévőket egyre jobban felsírni. Had mondjuk el, hogy egy szép kis meglepetés előtt álltok, kedveseim, valami olyan előtt, amitől majd nagy kő esik le a szívetekről, ami sok kételyt fog eltűntetni.

Nem olyan eseményről beszélünk, mint amit a filmjeitekben mutattak be, ahol az emberek tömegesen landoló űrhajókat látnak. Nem, mi egy egész másra szóló, személyes meghívásról beszélünk, egy olyan térbe/űrbe, ahol megmutatjuk, miből is állnak az álmaitok, ahol képesek lesztek meglátni, érinteni és érezni azt a mannát, amire oly régóta vágyakoztok. Mint mindig, most is hasonlatokban beszélünk, mert szavakkal nem lehet máshogy leírni. Csak annyit szeretnénk mondani, hogy a mennyország már a sarkon vár rátok, a megváltásért kiáltó kérésetek nem talált süket fülekre. Azt is tudjuk, hogy ettől egy kicsit több bizonyosság kell, de gondoskodni fogunk róla, hogy a közeljövőben ezt is megkapjátok. Ennyit szerettünk volna megosztani ma veletek, kedveseim, legalábbis ilyen módon csak ennyit (szavakban - Tom). Az elkövetkező napokban tartsátok nyitva a szíveteket, mi pedig mindent megteszünk majd, hogy becsusszanjunk és üdvözöljünk benneteket, valamint, hogy egy zöldebb/szebb tájat mutassunk nektek. Legalább annyira, hogy egy röpke pillantást vethessetek arra, ami rátok vár, amikor ezt a sűrű alvilágot - melyben korszakok óta tartózkodtok - végre levetkőzitek.